A Tavaszünnep, a Húsvét jelképei


Amikor a húsvétra készülődve lakásunkat díszítjük, megfőzzük az ünnepi ételeket, elkészítjük, vagy beszerezzük a locsolók ajándékait, talán nem is tudatosul bennünk kellőképpen, hogy milyen mennyiségű jelképet alkalmazunk, és milyen szimbolikus tartalmakkal bíró tevékenységeket folytatunk. 

Pedig mint tudjuk, a jelképek akkor is hatnak a tudattalanon keresztül, ha nem vagyunk tisztában az adott szimbólum jelentésével, hatásával. Nézzünk tehát szét a húsvéti jelképek között, ismerjük meg eredetüket, jelentésüket, és fogadjuk be hatásaikat!

Noha a húsvéti ünnepkör jelenlegi formájában a legnagyobb keresztény ünnep, nem felejthetjük el, hogy ehhez a tavaszi napéjegyenlőséget követő időszakhoz, a kereszténységet messze megelőző időkből számos más ünnep, hagyomány, szokás, és jelkép köthető. A húsvéti jelképek jelentős része az archaikus korból átvett újra értelmezett, a keresztényhitnél már jól bevált módszer szerint kisajátított jelkép. Nem rendkívüli dolog a jelképek átvétele egyes kultúrák és vallások között, hiszen a jelképek évezredek alatt épültek be az emberek tudatalattijába, és azt kitörölni, vagy megváltoztatni szintén hosszú idő alatt lehetne, de nem érdemes. Egyszerűbb és hatékonyabb, ha az új vallás átveszi őket.

Bárány

A bárány (juh, birka, kos) szimbolikája alapvetően két terület köré csoportosítható. Az egyik, hogy a zodiákus első jegyét kos szimbolizálja, s mivel ennek kezdete az ókorban a tavaszpontra esett, a természet újjászületésére, a termékenyítő erő, a születés és újjászületés szimbóluma lett. Az ókori vallásokban számos kos szarvú, illetve fejű istent tiszteltek, mint a mezopotámiai Éá és Baál, az egyiptomi Hnum, s Amon-Ré, és Kos alakban ábrázolták a védikus Indrát Indiában. Megjelenik továbbá a germán Thór isten, Zeusz és Aphrodité állataként. A görögöknél, az újjászületés jelképeként, már bizonyos mértékig megváltó szerepkörrel is bír.

A másik terület, ahonnan a bárány szimbolikája ered az állattartás. A bárányok tavaszi áldozata az újkőkorig vezethető vissza, amikor is a Nap még a kos csillagképben tartózkodott. Az egyiptomiaknál, a görögöknél és a zsidóságnál a kos áldozati állat volt. (Lásd a görög Phrixosz, illetve a zsidó Izsák feláldozását kiváltó kosok legendáját.) Egyes történészek feltételezik, hogy a zsidók Egyiptomból való kiűzetését kiváltó ellentét oka is a zsidó pásztorok bárány, illetve kos evése volt, amit a kos fejű isten Amon-Ré megsértésének tekintettek az egyiptomiak. Nem csoda hát, ha ilyen előzmények után a keresztény szimbolikában is szerepet kap, ha nem is a kos, de a fiatal, még szarvatlan bárány. A Biblia számos helyén találkozunk a juh, a bárány, a nyáj, a pásztor jelképével. Jézus mondja tanítványainak: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé” (Máté E. 10/16)

„Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit” maga Jézus.(János E. 1/29) A keleti keresztény szimbolikában Jézust a Nappal és a Holddal körülvett bárány képében ábrázolták, míg a 692 évi konstantinápolyi zsinat elrendelte, hogy emberi mivoltában kell. A fehér bárány az ártatlanság, a kiszolgáltatottság, a jámborság és a jóság jelképe, míg a fekete bárány az eltévelyedett, rossz útra tért, kiközösítettet szimbolizálja. Az égi bárány a magyar népmesék, és népballadák egyik gyakori jelképe. Ilyen bárány a Mátyás király és az igazmondó juhász népmese aranyszőrű báránya, vagy Márton Szép Ilona balladájának báránya, mely azonosságot a mutat Benedek Elek gyűjtötte Júlia szép leány székely népballada égi bárányával.

„Azon növelkedik Egy fejér bárányka

Jobb oldalán vala Cifra fényes napfény

Bal oldalán vala Cifra fényes holdfény
A homlokán vala Cifra fényes csillag 
S a fejibe vala Nyolcvan mise gyertya"
(Márton Szép Ilona)

 

"Azon ereszkedék fodor fejér bárány,
A napot, s a hódat szarva között hozván; 
A fényös csillagot a homlokán hozta, 
Két szép arany perec aj! a két szarvába,
Aj, a két oldalán két szép égő gyertya; 
Mennyi szőre-szála annyi csillag rajta.”
(Júlia szép leány)

Nyúl

A húsvéti nyuszi szimbolikájánál tekintsünk el azon elterjedt tévhitek boncolgatásától, hogy a XIX. század során alakult ki, és nem nyúl, hanem gyöngytyúk, esetleg ausztráliai erszényes, mert kár rá az időt vesztegetni.

A Nyúl csillagkép a fölötte elhelyezkedő Orionnal hozható kapcsolatba. Olyan nyulat ábrázol, amely épp a vadász lába alatt ugrik el a Nagy Kutya elől. Az ókorban, amikor a Nyúl (Lepus) nevet kapta, tavasszal haladt el e csillagkép felett a Nap. Alakja a mitológia világában gyakran kapcsolódik a Föld anya alakjához, a teremtő és megtermékenyítő vízhez, vagyis mindahhoz, aminek köze van a termékenységhez, szaporasághoz, bizonyos vonatkozásban az újjászületéshez.

Több kultúra hozza kapcsolatba a Holddal, sőt vannak kultúrák, ahol a Holdat egyenesen nyúlnak tekintik. A kínaiak szerint a holdon egy fehér nyúl él, és életelixírt keverget, de a holdon élő nyúl ismert a prekolumbián (Kolumbusz előtti) Amerikában is.

Artemisz (Dianna) vadász és holdistennő, és az egyiptomi Thot állata, de Ozirisszal is kapcsolatban áll, mint a ciklikus újjászületés jelképe. Megjelenik Hermész, Aphrodité (Vénusz), Hekaté, és Budha legendáiban.

Ismert történet, hogy a böjtölésben legyengült Buddhát egy önként a tűzbe ugró és ott megsülő nyúl önmagával táplálta. E történet nyomán tekintik a buddhisták a nyulat az önfeláldozás jelképének.

Míg a vadászó Artemisz állata a mezei nyúl, a szerelem istennők állata az üregi nyúl. Ennek megfelelően a pogány mágiák során a szerelmi, vagy termékenységi varázslás eszköze az üregi, vagy házinyúl, míg a vadász mágiák a mezei nyúlhoz köthetők. Így válik érthetővé, hogy miért az üregi nyúlból tenyésztett házi nyúl lett a húsvéti nyuszi.

Féktelen természete, szaporasága miatt az ószövetségben már negatív szereppel bír, és a tisztátalan állatok közé sorolják. A Jézussal együtt ábrázolt nyúl, a védtelen, az ördögnek kiszolgáltatott tévelygő keresztényt szimbolizálja, aki Krisztushoz.  A nyúl Máriával a legyőzött vágyakat, Szent Anna esetében a meddőséget váltó termékenységet, Szent Ambrus szerint a feltámadást szimbolizálja.

A Szilágy megyei Kraszna templomának festett kazettás mennyezetének egyik képén három körbefutó nyúl, melyeknek fülei egyenlő oldalú háromszöget alkotnak, a szentháromságot jelképezi. A magyar néphitben a húsvéti nyúl a megújulás, a termékenység, a feltámadás, vagyis a természet tavaszi újjászületésének jelképe.

A húsvét előtti nagyböjthöz is kötődik, mivel századokon át a nyúlpecsenyét böjtös eledelnek tekintették, és a kolostorokban, papi udvarokban böjt idején ugyanúgy fogyasztották, mint a halat.

Tojás

Húsvétvasárnap a tojásfőzés, festés ideje. Ezzel a hímes tojással ajándékozzák meg húsvét másnapján a locsolókat a leányok. A tojás adományozása, a hozzá kötődő szent, vagy éppen pogány cselekedetek, népi játékok, babonák, azonban nem korlátozódnak a húsvéti ünnep körre, sőt nem csak a keresztény világra jellemzőek. Az archaikus időkben gyökerező nézetek szerint a tojás a kozmoszt jelképezi, és a teremtésmítoszok jó része is világunk keletkezését is, mint tojásból történő születést írja le. Számos nép és történelmi időszak mitológiájában fellelhető az a történet, mikor az anyaistennő madáralakban megtojja a világtojást, majd abból kikelti a Napot, Holdat, csillagokat. Székelyeknél ismert az a monda, hogy Tündér Ilona az első húsvét alakalmával madár képében tojta a Napot és a Holdat. A természet évenkénti újjászületése, illetve a világtojás képzete közötti összefüggés miatt válhatott a tojás a tavaszünnepek legáltalánosabb jelképévé, és ezzel együtt kellékévé, hiszen a természetben a tavasz a madarak első tojásrakási időszaka.

Találtak tojást déloszi, etruszk sírokban, hazánk területén honfoglalás előtti avar sírban, régi palóc női sírokban, ami azt igazolja, hogy nem csak a húsvéti feltámadás, de általában az újjászületés, feltámadás szimbóluma. Az, hogy bizonyos lakodalmi szokásokban is szerepet kap, igazolja, hogy ezeken túl termékenység jelkép. 

A tojásfestés, tojáshímzés a kezdetektől szerves része a Húsvéthoz kapcsolódó népi hagyománynak. A magyar hímes tojások szimbólumai, népi motívumai, és elkészítési technikái régiónként is különböztek. A tojásírók az írókát mártogatták forró méhviaszba, ezzel írták rá a mintát a nyers vagy főtt tojás felületére, majd festék lében áztatták vagy főzték azt. A hímes, hímzett tojásokon kívül készítettek még horgolt, vésett vagy karcolt, berzseléses, maratott vagy éppen szalmarátétes tojást is.

Kiemelkedő a patkolt tojás. A hagyomány szerint a tojáspatkolást patkolókovácsok találták ki, hogy ezzel bizonyítsák szakértelmüket és kézügyességüket.

Húsvéti szentelmények

Ételek

„Nagyszombaton este van a feltámadási mise. Ezen a misén szentelnek tüzet, vizet, és eledelt. Mindenki viszen szenteltetni kalácsot, báránhúst, disznyósonkát, piros tojást, és bort.”

Számtalan hiedelem fűződik húsvét vasárnapján szentelt ételekhez is, amelyeket a nagyszombati körmenetre is magukkal vittek. Mint sok szentelményt, ezek maradékait is mágikus tárgyként használták.

A szentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen. A Székelyföldön a húsvéti étel morzsáját is megőrizték, s nyáron a verebek kártevése ellen kereszt alakjában meghintették vele a gabonaföldeket, miközben ezt mondták: „távozzatok innen kártékony madarak”. Az Ipoly mentén egy-egy szentelt tojást – hasonlóan a karácsonyi almához – ketten ettek meg, hogy ha eltévednek, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.

Víz

Nagyszombathoz kapcsolódik a vízszentelés szokása is: a víz Krisztus halála és feltámadása révén keletkező új élet szimbóluma. A templomi vízszentelés mellett nagyszombat reggel a hívők számára is szenteltek vizet, melyet hazavittek, és egész évben szentelményként használtak emberek és állatok gyógyítására, gonosz elűzésére, rituális mosakodásra, viharok távol tartására.

Tűz

A mise után a megszentelt tűz maradékából néhány széndarabkát vittek haza, melyet különböző módon használtak föl. Volt, aki kivitte a kertbe, s ott dugta el, hogy jó legyen a termés. Némely gazda a búzavetés közé szórta, az üszök ellen. A megszentelt tűzön gyújtott gyertyával haza vitték a szent tüzet, és ezzel gyújtották újra a nagypénteken kioltott tüzeket. Egyes vidékeken a tüzek újragyújtását acéllal végezték, mint az őseink.

Barka

A barkaszentelés a keresztény és a „pogány” szokások ötvözetét mutatja. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szednek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A nagymise alkalmával megszentelt barkaágat hazaviszik, szentelménynek tekintik, és védő szerepet tulajdonítanak neki, betegségek, égiháborúk ellen használják.

A szentelt barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, gyógyszerként lenyelve pedig elmulasztotta a torokfájást.

Búza

A húsvéti fészekben található, zöld búzahajtásokba - melyeket búzaszenteléskor szedtek, és különböző praktikákra használtak - helyezett piros tojás jelképezi a feltámadottat. A búzaszem feláldozza addigi formáját ahhoz, hogy a hajtás kizöldülhessen. Mérete ugyan nem nagy, de a csírájában lévő erő igen, ez jelképezheti a bennünk lévő csírát is.