Húsvét: a Krisztus-központú kalendárium, kereszténység központi ünnepe


A halott Jézus a kereszten: iszonyatos erejű tény. Iszonyatos erejű látszat. Szeretet, Igazság, Isten napfogyatkozása. Mégis kell szemlélnünk, ahogyan van, mivel – szemben a paradicsombélivel – e halott fa halott gyümölcse: a mi igazi élő fánk élő gyümölcse. Ezentúl erről a fáról kell szednünk, egyedül ennek a fának gyümölcsével lehet jóllaknunk. Itt, a kereszt alatt ne gondoljunk előre, a föltámadásra, inkább visszafelé, az Utolsó vacsorára, Jézus kiontott vérére és megtöretett testére: íme, a mi valódi ételünk, íme, a mi valódi italunk. Ahogy egykor az isteni jászlat pásztorok és királyok vették körül, a kereszt alatt az örök éhség és emberi szomjúság áll.

„Szentlélek: az Egyház hitében a Szentháromság harmadik személye, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval, személyi különbözőségük az egy Isten fogalmát nem bontja meg.”

A Szentlélek fehér galamb képében, gyakran sugarakkal körülvéve jelenik meg. Jézus megkeresztelkedésekor Isten lelke ebben a formában szállt le az égből: "És e szózat lőn mennyekből: Te vagy az én szerelmes fiam, tebenned telik kedvem." /Mk 1,11/ De már az Ószövetségben is egy galamb hozta hírül - csőrében olajágat tartva - Noénak a vízözön elmúltát, ezért a fehér madár a béke, a kibékülés jelképe is lett. Ahogy Jézus tanította: „Legyetek… egyszerűek, mint a galambok!” (Mt 10,16).

Ez talán a legfontosabb, ma is legidőszerűbb krisztusi üzenet! Ugye, t. migránsokkal, békétlenséggel, betelepítéssel, háborúval riogatók, harcra, csatára buzdítók?! (Orbán azt állítja, hogy kétezer "ellenségét" név szerint nyilvántartja a kormány!)

A katolikus világ a Húsvét utáni 50. napon, Pünkösdkor ünnepli a Szentlélek eljövetelét. Ha a mai napon temetőben járunk, nézzük meg, hány sírkövön őrzik galambok halottaink örök álmát. (A felvételen a zuglói Szent Család Plébániatemplomban látható alkotás hívja föl figyelmünket a Szentlélek megbékélést, békét hirdető örök üzenetére!)

Sokan úgy gondolták, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a Dél Keresztje csillagkép látható volt az égbolt alján Jeruzsálemtől délre. Ez azonban a precesszió miatt nem lehetséges. Egy lehetséges időpont Kr. u. 33., április 3.[2] E napon részleges holdfogyatkozás is volt.

Az előzőek leírása szerint az utolsó vacsora egyértelműen a zsidó húsvéti bárány elfogyasztását jelentette (az egyiptomi kivonulás emlékezetére), amit a zsidók az év első hónapjának 14. napján, csütörtök este (a zsidó napok naplementétől naplementéig tartanak) azaz a zsidó Nisan hónap 15-én tartották. A másnapi keresztre feszítés így még mindig Nisan 15-én, de már pénteken történt.

Fontos egyetértés az evangéliumok között az a tény, hogy a keresztre feszítés Pontius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26 és 36 között. Ebben az időszakban Nisan 14-e (János alapján) csak 27-ben, 30-ban, 33-ban és 36-ban esett péntekre.

Érvek szólnak mindezen évek mellett: Lukács evangéliuma megemlíti, hogy Jézus körülbelül 30. évében, Keresztelő Szent János pedig Tiberius császár uralkodásának 15. évében kezdte el nyilvános munkásságát. Ha elfogadjuk az i. e. 6-ot Jézus születési évének, akkor ez a nyilvános működés kezdetét Jézus esetében Kr. u. 26-ra teszi, Keresztelő Szent János esetében pedig Kr. u. 29-re.

Emiatt a keresztre feszítés idejét Kr. u. 33-ra kell tennünk. Emellett szól az az érvelés is, miszerint Seianusnak a zsidók elnyomatására vonatkozó rendeléseit Seianus halála után, Kr. u. 32-ben Tiberius eltörölte (ami jó magyarázatot adhat arra, hogy Pilátus miért engedett akarata ellenére a Jézus kivégzését követelő zsidóknak).

***

Jézus 33 virágvasárnapján, a megfeszítése előtti vasárnap a nép ünneplése közepette szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Diadalmas menet volt ez, királyként érkezett az Úr nevében. Sok nyelvben a virágvasárnap pálmavasárnap néven (latinul Dominica palmarum) él, utalva a pálmára, mint a győzelem, a diadal és a dicsőség jelképére.

Jézus Krisztus első útja a Templomba vezetett, ahonnét kiűzte a kereskedőket, pénzváltókat, mondván, hogy rablók barlangjává, harácsolás és pénzhajhászás helyszínévé tették Isten házát.

Miért tette ezt, és mi történt ezután Nagypéntekig? A pénzváltás vagy a kereskedés természetesen nem bűn önmagában véve; ámde semmiféleképpen nem a templom az a hely, ahol ezeket folytatni, űzni kellene. E tettével Jézus Krisztus visszaállította a templomnak a szertartásos méltóságát, megszenteltségét, tisztaságát.

Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előtte járó és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet.

A körmenet tehát jeruzsálemi eredetű, ahol a legutóbbi időkig minden esztendőben megismétlődött a jeruzsálemi püspök személyében az Úr jelképes bevonulása a szent városba. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. A kapukat bezárták a menet előtt, csak később nyitották meg. A püspök szamárháton vonult be, a kanonokok és hívek pedig ruhájukat terítették eléje.

 Pilinszky János: Virágvasárnap    (részlet)

Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót. Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő „szamaracska”. S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a „kövek kiáltanának!”.

Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy növények és állatok milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek mindig az Evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi megszemélyesítés emeli különleges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és teremtmény közötti viszony csodálatos komolysága.

Amikor Jézus „dicsőségesen” bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora.

Az igazi, a tulajdonképpeni „megdicsőülés” még hátravan. Erről az Evangéliumnak talán legcsodálatosabban paradox mondatai következnek, közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás után.

„Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad…” „Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”

A keresztre feszítés

Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák hegyére, a Golgotára. Ott keresztre feszítették, s két másikat (latrot) is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” - Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum - I.N.R.I. A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!” (Ipse dixit.)

Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.

Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

Noli me tangere... „Ne érints meg engem...”

E kérés/parancs/híres mondat hangzott el Jézus szájából, midőn a feltámadás után Mária Magdolna át akarta ölelni a térdét. Hogy miért mondta ezt az Úr, arra a Szentírásban nincs magyarázat. Sok ilyen eset van, és ez mindig problémákat vet fel: ahány évtized, évszázad, ahány tudós, teológus, más és más lehet az elmélet. Ilyenkor persze újfent jól jön a teológiát végzett bérmaanya, akitől telefonos segítséget lehet kérni. Meg is adja a választ levélben azonnal. Az első javaslata a megoldásra: „válassz más témát”. :-) De mivel ő is jól tudja, hogy ennél azért önfejűbb vagyok, megfogalmaz néhány lehetőséget.

Először is, nem kell nekünk mindent tudni, hogy kétezer évvel ezelőtt Jézus mit, miért mondott. Ha az evangélisták nem adtak rá magyarázatot, akkor csak azt kell tudomásul vennünk, hogy valamiért ezt mondta, és kész. Újra emlékezetünkbe idézhetjük a sokat ismételgetett gondolatot: éppen ezek miatt a dolgok miatt „hiszünk és nem tudunk”.

Elképzelhető, hogy Jézus a feltámadás után már szellemi testben volt jelen, ezért nem engedte az érintést. De talán a mindannyiunkhoz legközelebb álló magyarázat Jézus és Mária Magdolna kapcsolatához fűződhet. Jézus olyan szintű engedelmességet kért Magdolnától, amely gyakran nem hagyott teret a kérdéseknek: „noli me tangere” – ezt kérem tőled, ezt tedd meg, nem kell tudnod az okát. A szeretet legmagasabb foka, és nagy alázat kell ahhoz, hogy az ember megtegyen valamit, aminek nem látja az értelmét, megtegye egyszerűen csak azért, mert Ő kéri, Ő, akiben mindenek felett hisz. Magdolna képes volt erre.

A kétezer éve alapított vallás él... és néha olyan dolgokkal szembesít bennünket, amelyeket saját életünkben legszívesebben a szőnyeg alá söpörnénk. Képesek vagyunk-é eléggé szeretni? „Jól" szeretünk-e...?”

Pilinszky János: Stációk

A halott Jézus a kereszten: iszonyatos erejű tény. Iszonyatos erejű látszat. Szeretet, Igazság, Isten napfogyatkozása. Mégis kell szemlélnünk, ahogyan van, mivel – szemben a paradicsombélivel – e halott fa halott gyümölcse: a mi igazi élő fánk élő gyümölcse. Ezentúl erről a fáról kell szednünk, egyedül ennek a fának gyümölcsével lehet jóllaknunk.

Itt, a kereszt alatt ne gondoljunk előre, a föltámadásra, inkább visszafelé, az Utolsó vacsorára, Jézus kiontott vérére és megtöretett testére: íme, a mi valódi ételünk, íme, a mi valódi italunk.

Ahogy egykor az isteni jászlat pásztorok és királyok vették körül, a kereszt alatt az örök éhség és emberi szomjúság áll.

A kihűlt és elnehezült testet végül is levették a keresztről és anyja ölébe helyezték. Méhének gyümölcse fekszik most holtan az anyaölben. A Tékozló Fiú még élve hazatalálhatott, de nem ő, a Szerelmetes Fiú, ki életét adta mindannyiunkért. Igaz, az ő „sorsa” már elvégeztetett, de nem Máriáé. Neki a „túlélők” fájdalma jutott, az a fajta fájdalom, amitől az emberi képzelet talán leginkább fél, riadva hátrál; meg se mer közelíteni.

„Áldott a te méhednek gyümölcse” – hirdette egykor az angyal, s Máriának most kell igazán elfogadnia ezt a mondatot.

Nagycsütörtök az Eucharisztia és a papság alapításának ünnepe

Nagycsütörtök délelőtt olajszentelési misét tartanak a püspöki székesegyházakban, a szertartás keretében a papság megújítja felszenteléskor tett ígéreteit. Este pedig minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására.

Ferenc pápa: Engedjük, hogy Jézus húsvéti misztériuma idén is új életet adjon nekünk!

Március 28-án a Szentatya a húsvéti szent három napról elmélkedett a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás keretében. Hangsúlyozta, hogy a húsvéti eseményeknek rá kell nyomniuk bélyegüket mindennapi életünkre; és ismét kemény szavakkal figyelmeztetett arra, hogy ne legyünk romlott, korrupt emberek.

Katolikus liturgia

Nagypéntek: mit ünnepel ilyenkor a keresztény világ?

Nagypéntek immáron munkaszüneti nap Magyarországon. Ennek örülünk. Vagy nem. Ennél jóval lényegesebb kérdés azonban, hogy mit is ünnepelünk ilyenkor.

A húsvét előtti péntek a keresztény világban Nagypéntek, mely a húsvéti szent három nap második napja. Ekkor emlékezünk meg Jézus Krisztus szenvedéseiről és kereszthaláláról, s egyben ekkor veszi kezdetét a harmadik napi feltámadásra való várakozás. A teológusok és történészek között többen is úgy vélekednek, hogy ez az időpont nem tökéletesen helytálló, hiszen amikor Jézus meghalt, látható volt az égen a Dél Keresztje csillagkép, így a legvalószínűbb dátum, ha a pénteket alapvetésként határozzuk meg, nem lehetett más, mint 33. április 3. Ráadásul pontosan erre a napra esett egy részleges holdfogyatkozás is.

Nagypénteken a szentmise a katolikus liturgiában elmarad, helyette igeliturgiát és áldozást tartanak a templomban, a pap pedig piros miseruhát visel, ezzel is jelképezvén Jézus Krisztus vértanúságát.

Nagypénteken János evangéliumából olvasnak fel, illetve a passiót éneklik, az oltárszekrény pedig üres a templomokban, jelezvén, hogy Krisztus nincs jelen.

Nagypéntek: Jézus Krisztus kereszthalálának napja

Nagypéntek Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon a római katolikus egyházban nem mutatnak be teljes szentmisét, mert a katolikus hagyomány szerint ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be véres áldozatát a kereszt oltárán. A nagypénteki szertartásból ennek megfelelően az átváltoztatás (konszekráció) kimarad, csak igeliturgia van, áldoztatással. Erre utal a nagypénteki szertartás elterjedt elnevezése a csonka mise is. 

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és keresztút-járást is tartanak.

Nagypéntek az egyházi év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár (tabernákulum) üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet ma az oltár a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata végbement.

A nagypénteki ősi szertartása már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A szertartás kezdetén a pap piros (a vértanúság színe) miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.

Az igeliturgiában az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel vagy éneklik el Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt.

Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

Ezután a pap a virágvasárnap letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Az oltár előtt álló feszülethez járulunk: nem egy fafeszület előtt hódolunk, hanem a Golgota keresztjén függő Megváltó előtt. Őhozzá járulunk, aki meghalt értünk, és aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Az áldoztatás a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel történik.  Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

Végigjárva Jézus keresztútját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem húsvét. A húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a jók győzelme, mert ez a végső jónak, a végtelen jóságnak, Istennek a győzelme.

Amit a húsvétról illik tudnunk

Jézus Krisztus feltámadásának emléknapja, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

Ünneplik a legtöbb keresztény felekezet, és bizonyos szokásokat tartanak nemkeresztények is, főként a nyugati kultúrában

Tartalma, jelentése          Jézus halálának és feltámadásának, az emberiség megváltásának ünnepe

Ideje      a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap

2016     március 27. a nyugati és május 1. a keleti egyházaknál

2017     április 16. (úgy a keleti, mint a nyugati egyházaknál)

2018     április 1. a nyugati és április 8. a keleti egyházaknál

Rituálé  ima, templomi istentisztelet

Népszokások     húsvéti tojás, locsolás, ajándékozás (az USA-ban)

Kapcsolódó ünnep          húshagyókedd, hamvazószerda, nagyböjt, virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat: a húsvét előtti napok; áldozócsütörtök, pünkösd

A húsvét a keresztény egyházak egyik ún. mozgó ünnepe. Mi az oka?

Míg a két legfontosabb vallási ünnepünk közül az egyik, a karácsony állandó dátumhoz kötött, addig a húsvét aktuális időpontját minden január elején ki kell vadászni a naptárból, rákeresni a neten, hogy épp milyen hónapra, napra esik. Egy hónap eltérés is lehet: március 22. és április 25. között 35 különböző napra eshet húsvét. 2018-ban húsvétvasárnapot március 31-én, húsvéthétfőt április 1-jén ünnepeljük.

A korabeli forrásokból tudható, hogy Jézus kereszthalálának ideje a judeai naptár szerinti Niszán hó 14. napjára esett, feltámadása pedig harmadnapon, vasárnap történt. Mivel a zsidó naptár hónapjai újholdtól újholdig tartanak, a számításban így kapott szerepet a Hold járása. Niszán hava pedig a tavasz első hónapja, így a tavaszi napéjegyenlőség is jelentőséggel bír a húsvét időpontjának számítása során. Egyébként az ünnep pontos dátumának tekintetében még a keleti és nyugati egyházak sem jutottak évszázadokig közös nevezőre.

Végül a 325-ös niceai zsinaton sikerült a vallási vezetőknek egységesíteni a húsvét időpontját. Húsvétot minden évben a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap ünnepeljük. Amennyiben a holdtölte vasárnapra esik, úgy a következő vasárnapra csúszik át az ünnep. A tavaszi napéjegyenlőség napja általában március 21-én van, de a naptárrendszer és a Föld mozgásának eltérései miatt eshet március 20-ára, illetve ritkábban 19-ére is. Tehát nagyon röviden: a húsvét időpontja azért változik, mert számításában nem csupán a Nap, de a Hold mozgása is lényeges tényező.

A húsvét mellett még számos további egyházi évhez kötődő mozgó ünnepünk van. Ezek nem mindegyike munkaszüneti nap. Aktuális dátumuk - advent kivételével - mindig a húsvét időpontjához igazodik. Hamvazószerda: a húsvétvasárnaptól visszaszámolt negyvenedik hétköznap - a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdete. Úr mennybemenetele, más néven áldozócsütörtök: a húsvét utáni negyvenedik nap - az ünnepet általában a következő vasárnap tartják. Pünkösd: a Szentlélek eljövetelét a húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn ünnepeljük. Úrnapja: a pünkösd utáni tizedik napra - csütörtökre - esik. Ezen a napon „Krisztus titokzatos testét”, az oltáriszentséget ünnepli az egyház, körmenet kötődik hozzá. Advent: a karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig tart. Krisztus eljövetelét ünnepeljük, egyben az egyházi év kezdetét is jelenti.

Három példabeszéd, ami lelkileg is felkészít a húsvétra - A modern kor emberének is fontosak

Tanulhatnánk belőlük.

Bár manapság kevesen olvassák a Bibliát, a keresztény ünnepek idején mégis sokan úgy érzik, lélekben is szeretnének felkészülni: kicsit elmerengeni, megszabadulni a hátráltató problémáktól, begyógyítani a sebeket, megbánni a rossz tetteket és kibékülni a környezettel.

A húsvéti felkészüléshez az alábbiakban Jézus néhány példabeszédét mutatjuk meg neked, amelyek máig aktuális mondanivalóval bírnak: segítenek, ha nehezen döntesz, és igazi gyógyírjai a lelki sebeknek. A tékozló fiú vagy a magvető példázatát már sokan ismerik, de talán a következő hárommal kevesebbszer találkozhatsz.

Az esztelen gazdag

Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet, és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? (Batyus halott nincs) - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. (Lk. 12,13-21.)

Mennyire igaz mindez a mai kor emberére is! Az anyagi javak görcsös felhalmozása és a kapzsiság szinte sohasem lehet gondtalan, a vagyon hajkurászása miatt családok mennek tönkre, nemritkán testvéri viszonyok mérgesednek el, tudomást sem véve arról, hogy az élet milyen rövid. A túlvilágra ennek nyomát sem viheti el az ember, az itt hagyott óriási örökség viszont sajnálatos módon sokszor újabb vitákat generál, tovább folytatva a békétlenséget.

Az irgalmas szamaritánus

Egy törvénytudó (…) megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került; kifosztva, félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta” - felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.” (Lk. 10,30-37.)

Nem is lehetne időszerűbb példabeszédet találni az evangéliumokban az irgalmas szamaritánus történeténél. Jézus példabeszédeiben rendszeresen fellép az álszent beszéd ellen, így itt is hangsúlyozza, hogy a két, kétségtelenül jónak gondolt tisztség viselője nem élt az alkalommal, hogy segítsen egy elesett emberen. Épp olyasvalaki volt irgalmas vele, akit hitetlennek gondoltak akkoriban. Sajnos a segítségre szorulók ma is gyakran szembesülnek a nemzeti méreteket öltő elutasítással, a mulasztással és a kifogáskereséssel.

A szívtelen szolga

A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. (…) A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte.  Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. (...) Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: „Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?” (Mt. 18,21-35. )

A húsvéti ünnepkörben különösen fontos végiggondolni, van-é harag a szívedben, képes vagy-e megszabadulni a tüskéktől? Sokan rá sem nézhetnek a szomszédjukra, másoknak a szüleikkel, testvéreikkel vagy régi barátokkal romlott meg a kapcsolatuk.Ha eddig nehezen bocsájtottál meg valakinek, a nagyhét tökéletes alkalmat biztosít arra, hogy megpróbáld félretenni a sérelmeidet, és - szigorúan vádaskodás nélkül - közeledj valakihez. Elképzelhető, hogy a haragosod másképp emlékszik a történtekre, és az sem lehetetlen, hogy elutasítással válaszol, de a viszályok többsége már egyetlen önzetlen lépéssel megszűnik. Egy falusi plébános egyszer azt tanácsolta a híveknek: ha igazán jót akarnak tenni, süssenek egy kalácsot, és vigyék át ahhoz, akivel békétlenségben vannak, egyék meg együtt. Bevált tipp, próbáld csak ki!

Áldott Húsvéti Ünnepeket Kívánunk

Húsvéti szokások

Ki ne ismerne olyan locsolóverseket, melyekkel ma is gyakran kérnek engedélyt a locsolók a locsolkodásra? Ki ne tudná, hogy a locsolók legfőbb jutalma a hímes tojás? Akad-e olyan gyerek, aki ne várná az ajándékhozó húsvéti nyuszit? Van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy húsvétkor sonkát és tojást szokás enni? Mi maradt meg ebből az ünnepből a mai ember számára?

A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik. Ez az időszak a hívő emberek számára a húsvétra való testi-lelki előkészület ideje. A böjtös étkezés szigora századunkra már erőteljesen megenyhült. Hajdan a felnőtt férfiak az italtól, a káromkodástól, a verekedéstől is tartózkodni igyekeztek. Az asszonyok, lányok gyászruhát öltöttek. Húsvétvasárnap azonban a legszebb és legújabb tavaszi öltözeteikben pompáztak a templomokban.

Húsvéti határjárás vagy -kerülés

Ősi tavaszváró ünnep továbbélése. Húsvétvasárnapon, a határjárók - határkerülők a falu - és dülőkereszteknél imádkoznak, és Áldást kérnek az alkalmas Időjárásra, és a jó termésre. Otthon, a benti tízeskereszteknél várják egy kis harapnivalóval őket.

„Hun Sándor Varga: Volt szerencsém már minden évben látni ezt, az idén ez most sajnos kimaradt, igazán felemelő érzés amikor elindulnak a lovasok és a menet a határba, és megkezdődik a sonka szentelése!!”

 

Székelyföld közepében kinyílott a rózsa,

Az elhagyott, székely-magyar nemzet gyönyörű bimbója.

Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája.

Ne legyen a székely-magyar nemzet szomorú és árva.

Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot, ez terem a székely-magyar nemzetnek édes szabadságot.

 

Hazánkban (talán) egyedülálló módon ma is él a Húsvét Vasárnap hajnali Jézuskeresés. Ez egy, a határkerüléshez (kerítéshez) hasonlatos vallásos népszokás. A templomtól indulva, meghatározott szövegű énekkel (melyet egy előénekes „énekel elő”), imádkozva járják végig a falu határában lévő kereszteket, utoljára a temetőben lévőt, majd visszatérnek a templomhoz. Fél ötkor kezdődik, utána a távolról érkezőket (vidékieket) a plébánián „Szeretetlakomára” (agapéra) várják. Csodálatos élmény!

Ételszentelés

Az Égi Atya és Anya, vagyis a Mi ÖregÖsteenségünk, és a Mi NagyBoldogAsszonyAnyánk Áldásával megáldott Életek és Tápláló Ételek sorakoznak csendben, és türelemmel Húsvétvasárnapján a magyar lakta Csángóföldön, Délvidéken, Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Őrvidéken (Burgenladban)… Az étel szentelése, egy mise keretében történik, mely az Étel és a Teremtő kapcsolatát testesíti meg. A székely-magyar emberek, a gondosan és nagy türelemmel, szeretettel elkészített ételeiket viszik a kosaraikban a misére.

A mise végén a pap megáldja ételeiket, s majd ezt használják fel az ünnepi étkezésnél. Közben ügyelni kell arra, hogy a morzsa és a csontok ne hulljanak le a földre, hanem azokat elégetik a Tűz Tisztító Erejével, mely az esetleges Rontásokat is Életerővé alakítja, mindazokat a rontásokat, melyeket

A magyar népszokás szerint, a virágvasárnaphoz kapcsolódott többek közt a barkaszentelés vagy a palóc „kiszehajtás” /a lányok egy szalmabábut menyecskeruhába öltöztettek, végigvitték a falun, aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy elégették/... Úgy hitték, hogy ezzel a halált, a betegséget, a böjtöt, a telet távolítják el a faluból. (forrás: Igazmondó Juhász)

Kiszeégetés

A húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnapon Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg az Egyház a barkaszentelő körmenetekkel. A szentelt barkát sokan megőrizték, ezzel „védték” házukat a villámcsapástól, a tűzvésztől és a jégesőtől.

Kiszehajtás

A virágvasárnap utáni nagyhét nemcsak a testi és lelki megtisztulás ideje, hanem környezetünk rendbetételéé is. (A húsvéti nagytakarítás a mai háziasszonyok számára sem ismeretlen tevékenység!) Nagycsütörtökön a hagyomány szerint Rómába mennek a harangok. Ilyenkor a katolikus templomokban elhallgatnak a harangok és legközelebb nagyszombaton szólalnak meg. A híveket kereplővel hívogatták a templomba. Burgenlandban a gyerekek ma is végigszaladnak a falun fakereplőikkel (akárcsak nálunk még az 1950-es években is). Fáradságukért a felnőttektől jutalom jár: egy kis pénz vagy nyalánkság.

A böjti időszak mélypontja a nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának az emléknapja. A hívő emberek átélik Krisztus szenvedéstörténetét. Ezt segíti a passióolvasás. Nagyszombat éjszakájához, húsvét hajnalához a magyar nyelvterületen hozzátartozott a „Jézus keresése” és a határjárás. Krisztus szobrát vagy képmását elrejtették a búzavetésben, a falu távolabbi részén. Imádkozva és énekelve keresték meg, aztán a templomba vitték. E szokás egyik célja a határjelek megújítása, a fiatalokkal való megismertetése és a határ körüljárása volt. A másik: Krisztus feltámadásának hírével akarták megoltalmazni termőföldjeiket a természeti csapásoktól, a kártevőktől, s egyúttal ettől reméltek bő termést is.

Ünnepi toronyzene

Sajnos, nincsenek olyan felmérések, melyek azt mutatnák, hogy az elmúlt néhány esztendő hozott-e változást az ünnepben. A sajtóból, a televízióból, rádióból azonban időről-időre értesülhetünk az élő húsvéti hagyományokról. Példáim a hazai sajtóból - az 1980-as évek legvégéről, közvetlenül a rendszerváltoztatásnak becézett módszerváltás előtti időszakból - származnak.

Nagytarcsán húsvétkor a falu toronyzenére ébred, az evangélikus gyülekezet gyermek, ifjúsági és felnőtt énekkara szólal meg hangfelvételről: „Az Úr feltámadott...” A tojásfestés, a tojásírás, a tojáskarcolás tudományát a hozzáértők évről évre igyekeznek átadni a fiataloknak. A Somogy megyei Szenna szabadtéri néprajzi múzeumában e mintát a tojásra hagyományos módon, forró olvasztott méhviasszal, fanyelű írókával - az úgynevezett gicával - rajzolják rá. A Tolna megyei Váralján a főtt tojásra „írják” az ősi motívumokat. A színezőanyag a hagymahéj. Itt még az a régi szokás is él, hogy a keresztanyák egy-egy tojással ajándékozzák meg a keresztgyerekeiket.

„Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta…”

A Káli-medence festői vidékén, Kékkúton a tavaszi ünnepkör jellegzetes szokását, a húsvéti zöld ágjárást újították fel. A falu végén („Hídló végén, padló végén karikás táncot járnak…”) kézen fogva sorba állnak a lányok élő „kapu”-t alkotva - az első és az utolsó pásztor összefogott kezében koronavirágot tart -, és a „Bújj, bújj zöld ág...” kezdetű dallal - egymás magasra tartott keze alatt átbújva - vonulnak át a falun.

Vendégvárási-járási, vendég-, némelyeknek idegenforgalmi céllal is rendeznek látványos húsvéti szokásbemutatót, például Hollókőn. Az egyik műemlékház udvarán három népviseletbe öltözött asszony tojásokat fest. Az asszonykórus énekkel, a fiatalok a hagyományos locsolás felelevenítésével szórakoztatják az odalátogatókat.

Emmaus-járás

A régi szokásokat Galgamácsán is igyekeznek életben tartani. A lányokat vödörből, kútvízzel locsolják. A lányos háztól maskarába öltözött legények szedik össze a tojásokat. A népviseletbe öltözött fiatalok lovas kocsin járják végig a falut, este pedig a húsvéti bálba megy a falu apraja, nagyja.

A locsolás jutalma a tojás és a húsvéti ételekkel, itallal való kínálás volt. A legutóbbi évtizedekben azonban a gyerekeknek többnyire pénzt szoktak adni a locsolásért. A locsolóversek is ennek megfelelően változtak:

 „Zöld erdőben jártam,/ Három nyuszit láttam./ Mind a három rám kacsintott,/ Ide azt a száz forintot.”

A Fejér megyei Pázmándon sibálnak, azaz húsvéthétfőn vesszőzik a lányokat. A szlovák eredetű szokásnak ugyanaz a lényege, mint a locsolásnak: egészség- és termékenységvarázslás. A hazai szlovák lakosságú településeken már húsvéthétfő hajnalán lehetőleg az ágyból ugrasztják ki a lányokat, asszonyokat. Régen úgy hitték, hogy ettől nemcsak egészségesebbek, hanem dolgosabbak is lesznek.

Bólyban, a baranyai német nemzetiségi községben az Emmaus-járást elevenítik fel. Az ősi hagyományhoz híven a „pincefalu”-ba, Kellerdorfba mennek a bólyiak: ott esznek, isznak, mulatnak, énekelnek, táncolnak, s a pincesort végigjárva köszöntik egymást. (A Bibliában Lukács evangéliuma szerint a tanítványok közül ketten elindultak a Jeruzsálemtől nem messze eső faluba, Emmausba, s az úton találkoztak a feltámadt Krisztussal, de nem ismerték őt fel.) Baranya, Tolna, Veszprém megye német falvaiban az Emmaus-járás a régi hazából hozott hagyomány. E falvak apraja-nagyja húsvét másnapjának délutánján felkerekedett, és a faluszéli borospincékben csapott nagy mulatságot. A budai hegyek német falvaiban is élt ez a szokás.

Vecsésről tudósítottak arról, hogy húsvéthétfőn tojásfutást rendeznek. Színes szalagokkal és zöld ágakkal díszített stráfkocsin ülnek a bírálók, és ott helyezik el a vízzel teli kádat. A kocsi mellett - jobbra és balra - összesen háromszáz darab tojás, egymástól bizonyos távolságra. Az utolsó tojás mindig piros színű. A feladat az, hogy a tojásokat egyenként hordják be a kádba. Német nemzetiségűek hagyománya ez. A győztest, vagyis azt, aki a legtöbb tojást gyűjtötte össze, dobszó és hangos éljenzés kíséri. A tojásfutás közben a zenekar játszik és a nézők biztatják a versenyzőket. A tojásokból azután rántotta készül, és reggelig tartó bállal zárul az esemény.

A húsvéti tojásjátékokat egész Európa ismeri. Van, ahol ma is élő szokás. Például a mezőföldi Lajoskomáromban húsvéthétfőn a gyerekek a szüleikkel, nagyszüleikkel együtt kimennek a temető mellé, a régi vásártér lejtős, füves oldalához, s nyolc-tíz piros tojást visznek magukkal. A tojásokat egymás után gurítják le a lejtőn. A cél az, hogy a tojás minél messzebbre guruljon. Az összetört tojásokat megeszik, illetve amit már nem tudnak elfogyasztani, azt hazaviszik a kiscsibéknek.

Locsolkodás és tojásfestés

Húsvéthétfő a magyarok Kárpát-medence lakta területein (így Felvidéken, Erdélyben, Csángóföldön, Kárpátalján, Délvidéken/Vajdaságban, Őrvidéken (Burgenlandban) is a locsolkodás napja. A szokás eredete a régi időkbe nyúlik vissza, alapja pedig a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik, modern formában pedig a mai napig megmaradt. Vidéken több helyen még napjainkban is kútvízzel locsolják a lányokat, a városokban azonban különféle kölnivizekkel helyettesítették ezt. A locsolkodás hagyományának egyesek Bibliai eredetet is tulajdonítanak, mivel a feltámadást hírül vivő asszonyokat vízzel lelocsolva próbálták a katonák lecsendesíteni.

A locsolás után a fiúk a régi időkben tojást, szalonnát vagy festett tojást kaptak cserébe. Ezeket a vörös vagy lila hagyma héja, vörös káposzta vagy a zöld dió levének segítségével festették különböző színűre. Napjainkban a lányok és az asszonyok a férfiakat a locsolás napján vendégül látják, különféle ételekkel, kaláccsal és italokkal kínálják. A locsolkodást hagyományosan különböző versikék és mondókák kísérik, amelyek igen változatosak. A technika fejlődésével a természetes festékanyagokkal készített hímes tojásokat lassan felváltották a mesterséges színezékekkel készítettek, de gyakori csokoládéból készült tojás vagy nyuszi figura is. Sok esetben a tojás mellé aprópénz is jár a locsolkodónak.

A tojásfestés a régebbi időkben nem kis ügyességet kívánt. A legegyszerűbb megoldás a levél felhasználásával készült díszes tojás volt, de sok helyen a mai napig nagy igyekeznek megőrizni az egyes tájegységekre jellemző díszítési motívumokat, amelyek számos technikával (harcolás, hímezés, írás vagy akár patkolás, batikolt, berzselt, levélrátétes, maratott, vagy más néven metszett, viaszolt íróka, kandé, gica, avagy kesice készítése - a tojások írása

A színesre festett húsvéti tojások ajándékozási szokása utal a feltámadásra, az élet megújhodására. A gyerekek, a Krisztus vérét szimbolizáló piros színűre festett kemény tojásokat kapják. Az írott tojásnak varázserőt tulajdonítanak.

A húsvéti tojásnak nemcsak vallási jelentősége van, a színes, díszes tojások egymásnak ajándékozása a fiatalok körében a szeretet, a rajongás és a szerelem jelképe. Azt mondják, hogy a kapott tojások száma a népszerűség fokmérője. Az ifjak legtöbbje a húsvétkor kapott tojásokat elteszi, majd egy bizonyos idő elteltével megnézi, hogy melyik maradt a legszínesebb. A színezés megmaradása jelzi a szerelem tartósságát. Ha valakinek történetesen aracuana tyúkja van, amellett, hogy nincs gondja a tojásfestéssel, mivel ez a tyúk kék, zöld vagy rózsaszínű tojásokat tojik, javulnak a házasodási esélyei is…

A locsolkodás és a tojásfestés hagyománya a városokban kezd kissé megfakulni, ezt a napot sok család inkább kirándulással vagy a rokonok meglátogatásával tölti.

A húsvéti szimbólumok eredete

• A tojás az ősi termékenység szimbóluma, amely a világ szinte összes népénél fellelhető, a kereszténységben pedig a feltámadás jelképévé vált.

• A húsvéti nyúl eredete kissé bizonytalan, nálunk német hatásra honosodott meg valamikor a XIX század folyamán. Maga a nyúl szintén a termékenység szimbólumává vált, és szerte európában a húsvét ünnepével társítják.

• A bárány az egyik legelterjedtebb húsvéti jelkép, amelynek szerepe az utóbbi időben jelentősen csökkent és helyét a húsvéti sonka vette át. A mediterrán országokban azonban napjainkban is az ünnepi asztal elmaradhatatlan eleme a sült bárány. A jelkép eredete bibliai és több történetre is visszavezethető. A bibliai tíz csapás közül a zsidó népnek az utolsót nem kellett elszenvedniük, mivel áldozatként házaikat egy bárány vérével jelölték meg, de Jézus kereszthalála is az áldozatot hordozza magában, hiszen halála által váltotta meg az emberiséget.

• A barkaág szintén régi húsvéti szimbólum, melynek eredete a virágvas virágvasárnap megünnepléséhez nyúlik vissza. A barka a Magyarországi éghajlati viszonyoknak köszönhetően a pálma és olajágak szerepét vette át, amelyekkel Jézust köszöntötték jeruzsálemi bevonulása alkalmából.

A piros tojás

A tojás mint a termékenység szimbóluma kapcsolódik az ünnephez. A tojások pirosra festése pedig Jézus életének vége jelképeként szolgál. Egyes elméletek szerint azonban ez a szín már korábbról, a pogány szertartások idejéről maradt meg hagyományként, amikor is a mágikus erő jelképéül szolgált. régi, pogány időkben a természet újjászületésének és a termékenységnek az ünnepét tartották az évnek ebben az időszakában, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség környékén. A germán területeken az élet e két része Ostra, Ostara tavaszistennő fennhatósága alá tartozott (róla kapta az ünnep angol - Easter - és német - Ostern - nevét).

Húsvéti nyúl, nyuszi

Az istennőt gyakran ábrázolták fején tavaszi virágokból font koszorúval, kezében az újjászületést jelképező tojással, körülötte madarakkal és nyulakkal. Az egyik legenda szerint Ostara istennő története szolgál. A mítosz szerint a húsvét mint a tavasz kezdetének ünnepe a tavaszt jelző tapsifülesek megjelenését használja egyik szimbólumaként. A nyúl eredetileg madár volt, de az istennő haragjában a földön futkosó állattá változtatta színes tojásokat tojó madarát változtatta nyúllá, innen a tojást tojó húsvéti nyúl alakja. Más források szerint viszont a nyúl egy félreértésnek köszönheti, hogy neki tulajdonítják a húsvéti tojásokat: Németország egyes vidékein - immár a keresztény közép- és újkorban - húsvétkor gyöngytyúkkal, vagy annak tojásával ajándékozták meg egymást az emberek. A gyöngytyúk neve németül Haselhuhn, vagy rövidítve Hasel, míg a nyúlé Hase. Vagyis elég volt egyetlen betűt elhagyni, és a nyuszi máris megkezdhette karrierjét, mint a húsvét jellegzetes állata. Mivel a szaporaságáról híres állatka a termékenység egyik jelképe is, jól illett a tavasz ünnepéhez.

A nagyböjttől húsvétig

A keresztény hagyományban a húsvéti ünnepi időszak kora tavasztól egészen a nyár elejéig terjed. Előkészületi ideje a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos böjtjére utal, vége pedig a pünkösd. A böjt utolsó hete, a nagyhét a virágvasárnappal kezdődik, amelynek napjai, népszokásai Jézus jeruzsálemi tartózkodására utalnak. A bevonulás napján, virágvasárnap a hívek pálmaágakkal, barkákkal mennek a templomba. Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, nagypéntek pedig a keresztre feszítésé, ez a gyászünnep. Nagyszombaton indulnak a körmenetek, lezárul a böjt, húsvét vasárnapja pedig a feltámadás örömünnepe. Ezen a napon mondja el a pápa a Szent Péter téri ünnepi misén "Urbi et Orbi" (a városhoz, azaz Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását és húsvéti üzenetét.

Szimbolikus ételek és népszokások

A húsvét elnevezés arra utal, hogy a böjti időszak után ekkor újra lehet húst enni. Az ünnep jellegzetes ételei részben bibliai jelentést hordoznak: a bárány például Jézusra, az Isten bárányára utal, de a tojás is a feltámadás, az új élet jelképe. A piros tojások színe Jézus vérére utal. A locsolkodás hagyományának is bibliai eredetet tulajdonítanak: a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő, ujjongó asszonyokat locsolták le, hogy lecsendesítsék őket. Más források szerint a tojásfestés- és ajándékozás, valamint a lányok locsolása az ősi termékenységvarázsló szertartásokat is felidézi.

A Dunántúlon a legények vesszőből font korbáccsal csapkodták meg locsolás helyett a lányokat, akik szalagot kötöttek a korbácsra és borral kínálták a férfiakat. A Felvidéken viszont a lányok korbácsolták meg a legényeket, sok helyütt pedig húsvét keddjén visszajárt a férfiaknak a hideg vizes locsolás.

Amit eddig nem tudtunk a húsvétról

Itt a locsolkodás és a húsvéti sonka ideje. Mi pedig összeszedtünk pár érdekességet, hogy közelebb tudjatok kerülni az ünnephez.

Pogányság

A húsvét is azok közé a keresztény ünnepek közé tartozik, amit az egyház egy korábbi pogány hagyománnyal, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepével egy időbe tett. Ebből is adódik az ünnep neve is, ami a német Oster szóból származik (Easter), ami pedig egy germán isten neve (Ostara), aki egyébként az alvilág úrnője.

A húsvét és a bárányok

A húsvétkor mindenhol megjelenő bárányok azért váltak az ünnep egyik meghatározó szimbólumává, mert a Bibliában Jézus szimbóluma szintén a bárány. Így hát Jézus feltámadásának ünnepén a bárányok jelképezik őt.

Tapsifülesek

Hogy a nyuszi hogyan jön az ünnephez, arra nincs ennyire egyértelmű válasz.  Egyes magyarázatok szerint a húsvét mint a tavasz kezdetének ünnepe a tavaszt jelző tapsifülesek megjelenését használja egyik szimbólumaként. Másik magyarázatként az előbb említett Ostara istennő története szolgál. A mítosz szerint a nyúl eredetileg madár volt, de az istennő haragjában a földön futkosó állattá változtatta.

A piros tojás

A tojás mint a termékenység szimbóluma kapcsolódik az ünnephez. A tojások pirosra festése pedig Jézus életének vége jelképeként szolgál. Egyes elméletek szerint azonban ez a szín már korábbról, a pogány szertartások idejéről maradt meg hagyományként, amikor is a mágikus erő jelképéül szolgált.

A húsvét elnevezés arra utal, hogy a böjti időszak után ekkor újra lehet húst enni. Az ünnep jellegzetes ételei részben bibliai jelentést hordoznak: a bárány például Jézusra, az Isten bárányára utal, de a tojás is a feltámadás, az új élet jelképe. A piros tojások színe Jézus vérére utal. A locsolkodás hagyományának is bibliai eredetet tulajdonítanak: a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő, ujjongó asszonyokat locsolták le, hogy lecsendesítsék őket. Más források szerint a tojásfestés- és ajándékozás, valamint a lányok locsolása az ősi termékenységvarázsló szertartásokat is felidézi.

A Dunántúlon a legények vesszőből font korbáccsal csapkodták meg locsolás helyett a lányokat, akik szalagot kötöttek a korbácsra és borral kínálták a férfiakat. A Felvidéken viszont a lányok korbácsolták meg a legényeket, sok helyütt pedig húsvét keddjén visszajárt a férfiaknak a hideg vizes locsolás.