Millenáris: mennyi idő alatt hozza vissza az árát? Az életminőséget és a turizmust nem számolták


A rekord gyorsasággal lepukkant  Millenáris parkban megkezdődött némi változás, de valójában komoly átalakulás mellette, a Margit körút felé eső részen, a Mammut szomszédságában lesz. 

A páratlan ipari műemlékként egykoron védett (ez mifelénk nem nagyon dívó szép szokás - a szerk. soron következő vélemény-megjegyzése), szóvan a Ganz-épületek műemlékellenes eltávolítása és a lebontott minisztérium helyen épül ugyanis folytatása a parknak, a Széllkapu (a név egyszerre utal a közeli Széll Kálmán térre, a Millenáris új kapujára és arra, hogy az épületek bontásával ismét „átszellőzhet” a borzasztó levegőjű Margit körút. Budapest levegője amúgy sem tartozik az üdítőek közé.)

A Millenáris 1. mostani átépítése 16 évvel az átadás után ugyan kissé korai, ám valakiknek biztosan megéri… A szomszéd felől: üres területre parkot építeni üdvös dolog, ám az önkormányzatoknak ez csupán luxusberuházás. Érveikkel látszólag nemigen lehet vitatkozni, hiszen fákat ültetni = kiadás, eladni a területet = bevétel. Ám az egyszerűnek és megingathatatlannak tűnő tételek valójában nem ennyire egyértelműek. Hazánkban - a magyar állam, közelebbről a Millenáris Széllkapu Nonprofit Kft. jóvoltából - most először elemeztek parktelepítés előtt, hogy mennyi idő alatt hozza vissza az árát. Persze egy efféle tanulmánynak a lehető legjobb világot kell feltételeznie, azokkal a számokkal számolhatnak a kutatók, amit kapnak. Nem kalkulálhatnak bele olyan tételeket, amik a helyi viszonyok között ugyan természetesnek mondhatók, de valójában nem azok. Számos ponton lehet kötözködni az elemzéssel, de üdvözlendő, hogy egyáltalán elkészült. Hogy valakinek eszébe jutott, hogy egy ilyen fejlesztésnek is lehet számszerű, pozitív hozadéka. Egy ilyen elemzés később is fontos érv lehet, ha döntést kell hozni egy zöld beruházásról. Szóval, valami módon mérni lehet minden befektetés megtérülését. A közös nevező persze nagyon sokféle mutató lehet, de a legmegszokottabb eljárás, ha már egyszer ilyen anyagias világban élünk, hogy pénzben fejezzük ki a hozamot.

A Hétfa 70 oldalnyi kutatásában nem számszerűsítették az összes tényezőt (az életminőség javítása, a turisztika erősítése azért jelentős lehet(ne), csak azokat, ahol a feltárt hatások célcsoportját pontosan meg lehetett határozni. Lássuk, mit tettek górcső alá: az ingatlanok értéknövekedését három zónában vizsgálták egyszeri bevételként. (Ez mennyire jelenti a köz javát és a „nemzeti vagyon növekedését?) Ez egyszeri 16,5 milliárd forintra becsülhető a tanulmány szerint. Ez volt a legjelentősebb tétel. A parknak hűtőhatása van, ami nyáron energiát takarít meg (viszont nem a téli fűtés miatt). Az egészségügyi hatásokat két módon is becsülvén az általános eü. kiadások csökkenése évi 17,17 millióra jött ki, a társadalmi haszon (a hőszigethatás okozta halandóság csökkenése (!) évi 7,83 millió forintra. Szemben a halandóság csökkenésével a faállomány növekedése valóban jól mérhető következmény, ráadásul az értéke folyamatosan nő. Az elemzés szerint az elültetés után a növényállomány kiindulási értéke 840 millió forint lesz, ami az első tíz évben évi 210 millió forinttal gyarapszik. A környezetszennyezés csökkenése elsősorban szintén a fáknak köszönhető, leginkább a szállópor-megkötés miatt (évi 23,5 millió ft), de kisebb értékben számoltak még a széndioxid-elnyeléssel, és a „parkolóház melegindítási kibocsátáscsökkentő hatásával is” (!)

A Hétfa szerint „16,5 milliárd forintos haszon keletkezik az ingatlan felértékelődésből, valamint további évi 259,2 millió forint induló, de a faállomány eszmei értékével növekvő haszon várható. E hasznok állnak szemben a fejlesztés egyszeri, 17,22 milliárd forintos összköltségével, és az előzetes számítások alapján évi 417,9 millió forint folyó kiadással, illetve 430 millió forint éves bevétellel.”

Vagyis úgy számolnak, hogy „a Millenáris Széllkapu fejlesztés előzetes hatásbecslése alapján a fejlesztés a nemzeti vagyon szempontjából már 2024-re megtérül. A környező ingatlanok ugyan a nemzeti vagyon részei, azért mégsem mindegy, kinek a kezében vannak, kiszámolták az ingatlanérték-növekedés nélkül is a hatást. Enélkül is legkésőbb 2061-ben megtérülő beruházássá válik a Széllkapu a számításaik szerint.

No, de egy állami beruházásnál a fejlesztés költsége nem kész tény; ismert, hogy mifelénk mennyire megszaladni szokott menet közben. Ugyanez a helyzet az üzemeltetés költségével. Ez utóbbiak ráadásul nemcsak megszaladhatnak, de kiderülhet róluk, hogy nem elegendők semmire, és akkor teljes ráncfelvarrásnak kell következnie, mint most a szomszédos Millenáris 1.-nél, vagy a hármas metrónál.                                Dr. Kalef