Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt… - hétköznapi hazaszeretetünk


Amikor fölvetettük, t. Olvtársaink írják meg, mi az a tíz dolog, amiért szeretnek ott élni, ahol éppen élnek, akkor elsősorban külföldi helyeket említődtek. Aztán kommentekben is többször fölvetődött, hogy miért ne lehetne ilyen posztot írni hazánkról, Magyarországról is, ami teljesen igaz. És akkor...

 „Kezdeném azzal (ha már ez a sorozat kiindulópontja), hogy mit szeretek Magyarországban. Nem pont tíz pontban, de bevezetőnek talán megteszi.

A nyelv

Egész életemet itt éltem le, bárhová megyek országon belül, megértik, mit mondok (legalábbis remélem). Nem kell görcsölnöm azon, hogy nem beszélem a nyelvet.

Itthon még az sem gond, ha valaki tájszólással beszél, inkább élvezet hallgatni az ízes szavakat. Szeretem azt, ha járjuk az országot, akkor mindenhol szívesen fogadnak, ehhez persze nekünk is úgy kell hozzáállnunk, kérdeznünk.

Utazás

Sokat utazom vonattal, busszal, el lehet hinni, hogy ismerem a viszonyokat. Nekem soha, semmi bajom nem volt azzal, hogy van-e wifi a vonaton vagy nincs, szerintem ez nem létkérdés. Szeretem a tájat nézni, vagy olvasni, rejtvényt fejteni. Mindig meg tudom úgy tervezni az útjaimat, hogy mindenhova el tudjak jutni.

Egészségügy

Sokat voltam kénytelen az utóbbi években kórházakban járni. Abból a pénzből, amiből gazdálkodhatnak, egyszerűen nem lehet többet kihozni.

Ügyintézés

Dolgoztam hivatalokban, bár nem közvetlenül azon a területen, ahol ügyfelekkel foglalkoznak. Nekem talán éppen ezért nem volt különösebb bajom. Itt sem volt mindegy, milyen hangnemben beszélünk.

Olvastam itt és más oldalakon is, hogy külföldön mindig, minden tökéletesen működik a hivatalokban, azért biztos ott is vannak hasonló, nem túl kellemes esetek, ugyanolyan arányban, mint itthon.

Kultúra

Aki megteheti, itthon is megtalálhatja a lehetőségeket. Kérem nem félreérteni: itthon is, ahogy bárhol máshol a világban nyilván élnek olyanok, akik nem engedhetik meg maguknak bármennyire is szeretnék, hogy színházba, vagy üdülni menjenek...

Végső tanulságom: nem vágytam soha el innen, az országból sem. Az igazság az, se bátorságom, se igazán indokom nem volt arra, hogy világgá menjek. Lett volna alkalmam rá, nem is lett volna túl macerás, de nekem itt – Pesthidegkúton – jó. Bővebben? Nagyon jó! Na, ne legyek szószátyár…

S már megtehetem, hogy járjam az országot, városokat, embereket ismerjek meg. Rá tudok itthon is csodálkozni gyönyörű tájakra, falvakra.

A terveim között szerepel még, hogy még jobban megismerjem ezeket a helyeket, először a megyeszékhelyekre látogassak el. Nekem az is fontos, hogy ezeket a helyekhez kötődjek ismerősök, barátok által. Sokkal jobban meg lehet így ismerni egy várost. De még a szülőhelyünket s lakóhelyünket is!