Péntek 13.: babonák és hiedelmek


Ki ne ismerné a jelentését egy kijelentő mondat után felcsattanó tüsszentésnek, vagy az úton előttünk átszaladó fekete macskának? Van, aki úgy véli, szerencsét hozhat a ritkán előforduló négylevelű lóhere, vagy abban hisz, hogy egy szeretett embertől kapott emléktárgy, egy kedves helyünkön talált kavics megvédhet minket a rossztól. Az egyik legismertebb babonánk egy naphoz, péntek 13-ához köthető, egyértelműen szerencsétlen napnak tartják. Akadnak olyanok, akik ezen a napon ki sem dugják az orrukat otthonról. Pedig a 13-as szám számmisztikailag szerencsés szám. De vajon honnan ered ez a félelem? Egyáltalán honnan erednek babonáink?

 

„A babona vén, évszázados fája minden népnél megtalálható.” – írja Krúdy Gyula a népi babonákról Álmoskönyvében. Mielőtt azonban a hiedelem (vélt vagy valós) eredetéről írnánk, javasoljuk mindenkinek, hogy fontolja meg Rejtő Jenő gondolatát: „Nem vagyok babonás és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás.”

Triszkaidekafóbia

A 12 -es számból indult ki az egész történet, mivel a 12-es szám megalapozó szám. A 12-es szám páros szám, 12 hónapból áll egy év és a 13-as szám, ami páratlan, az rögtön a 12-es szám után következik, és innen ered a félelem. Mert a 13-as szám páratlan, szerencsétlen szám, de ez mind csak az emberek fejében létezik, mert Fortuna szemében a 13- as szám a legkedvezőbb, legszerencsésebb szám, akármennyire is páratlan szám, semmi köze a gyászhoz, szerencsétlenséghez. Tehát egy jogtalan félelmen alapul az egész, egy legenda, de egy nyereséges legenda!

Emelje föl a kezét, aki hallotta már ezt a kifejezést: a tizenhármas számtól való félelem görög eredetű megnevezése (triszkaideka – tizenhárom + fóbosz – félelem). Ez a hiedelem tehát már az ókorban is élt, egyes feltételezések szerint azért, mert eggyel nagyobb a praktikusan osztható 12-nél, vagy mert a prímszámok általában szerencsétlenek. Mindezekkel a számmisztika (a számoknak különös jelentőséget, pozitív vagy negatív tulajdonságokat tulajdonító gondolkodásmód) foglalkozik, ennek elemeit még Pitagorasztól és követőitől, valamint a kabbalistákól örököltük.

No és a minden tudományok alapjául szolgáló történelem! Bár a történelmi adatokból az továbbra sem derül ki, hogy pontosan mi vezetett a 13-as számtól való babonás félelemig, a hiedelemnek van történelmi tényekre visszavezethető alapja.

A Templomosok rendje a keresztes hadjáratokban résztvevő lovagokból szerveződött a XII. század elején, céljuk a Szentföldre látogató keresztény zarándokok védelmezése volt. Munkájukat teljes szegénységben kezdték, s bár támogatóik akadtak, a nagy lépést az jelentette a rend életében, amikor a pápai kiváltságjogoknak köszönhetően kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, csak a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. (Érdekes adat, hogy a templomosokon és a cisztercieken kívül ilyen kiváltságban az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok részesültek.) Kiváltságaik révén mindenhol mint egy kis állam az államban, úgy működhettek, és nem csekély üzleti érzékről tesz tanúbizonyságot, hogy a XIII. század második felére ők lettek a Szentföld „bankárai”: a zarándokok pénzüket letétbe helyezhették egyik rendházban, majd a kapott váltó ellenében más rendházakban annyit vehettek fel belőle, amennyire épp szükségük volt, megkímélve így magukat az esetleges kifosztatástól. Vagyonuk ekkor királyokéval vetekedett, s olyan befolyásra tettek szert, hogy száz évig ők őrizték például a torinói leplet, s egy időben az Aranybulla egy példányát is.

Ennek a prosperálásnak a Szentföld elvesztése vetett véget, valamint hogy a rend szembekerült az erősödő Francia Királysággal. Így, koholt vádak alapján, IV. Fülöp francia király egyetlen éjszaka alatt lefoglalta a rend Franciaország területén levő vagyonát, bezáratta, illetve kivégeztette tagjait, és a pápánál kijárta, hogy oszlassa fel a Templomosokat. Mindezek az események, amelyek a rend bukásához vezettek, 1307. október 13-án, pénteken kezdődtek.

A hiedelem tehát egy nap és egy szám jelentéséhez kapcsolódik. A pénteki nap a rosszabb napok egyike, szerencsétlenségének eredete valószínűleg a nagypéntektől ered, „amikor a világ Megváltója a keresztre feszíttetett.” Így a pénteken végzett munka biztosan szerencsétlenül végződik, de ki gondolná, hogy pénteken éhgyomorra tüsszenteni is igen nagy veszedelmet jelentett a középkorban. Valószínű, hogy a 13-as számhoz tartozó babona is bibliai eredetű, addig a napig nyúlik vissza, amikor Jézus Krisztust megfeszítették. Az utolsó vacsorán 13 vendég volt: a 12 apostol és maga Jézus. Más források szerint az őt eláruló Júdás személyére utal a szám, mert ő volt az, aki tizenharmadikként ült az asztalhoz. A babona ma is tartja magát: vannak, akik mind a mai napig kerülik, hogy egy tizenhárom fős társasággal üljenek le ebédelni.

A boszorkányok, talán a keresztény babonával szembe szállva, néha 13 fős, koventnek nevezett bandákba tömörülnek. A néphit a pénteket a gonosz napjának tartotta, ezért ezen a napon tilos volt házasságot kötni, útnak indulni, vagy bármilyen új dologba fogni. Ez a hiedelem talán ahhoz is köthető, hogy ez volt a hóhérok napja, általában pénteken tartották a nyilvános kivégzéseket. A számos középkori babonák közül való az is, hogy pénteken éhgyomorra tüsszenteni nagy szerencsétlenséget jelentett.

Nemcsak a Biblia babonák forrása, más vallásokból is erednek a mai napig nálunk, Európában és Magyarországon is fellelhető hiedelmek: a szerencsehozó pók legendája például a mohamedán vallásban gyökerezik. A tanítás szerint amikor Mohamed menekülés közben a Mekka-környéki barlangokban rejtőzött el, egy keresztes pók gyorsan hálót szőtt a bejáratra. Ezzel megtévesztette az üldözőket, akik így elveszítették a próféta nyomát, Mohamed pedig megmenekült. Azóta a pók a mohamedánok szent állata. Az európai hagyományba már úgy került át, hogy vigyázni kell rá, mert takarításkor pókot felporszívózni szerencsétlenséget jelent.

Napóleon is babonás volt, sosem volt hajlandó olyan asztaltársasággal vacsorázni, ahol tizenhárman ültek az asztalnál, de így volt ezzel Franklin Delano Roosevelt, amerikai elnök is. Neki köszönhetjük a tizennegyedik (quatroziéme) intézményének létrejöttét. Ha csak tizenhárman gyűltek össze egy asztaltársasághoz, odarendelt plusz egy embert, akivel együtt máris 14-en lettek.

A XIX. századra a 13-as szám szerencsétlenségére vonatkozó feltételezések – főleg az angolszász országokban, így az Amerikai Egyesült Államokban is – olyannyira elharapództak, hogy léteznek olyan felhőkarcolók, ahol a 12. emeletet rögtön a 14. követi, hogy kikerüljék a tizenhármas számot. A babonaság a sportban is tartja magát, valószínűleg nem találunk versenyzőt, aki a 13-as számot választaná sportmezére vagy versenyautójára. Sőt, akadnak olyan kórházak is, ahol a 13-as számú kórtermet hiába is keressük. Vajon azzal, hogy kihagyják a számot, a szerencsétlenséget is kitörlik az emberiség történelméből?

Újkori példa az Apolló-13 katasztrófája, amelyet triszkaidekafóbiások annak tulajdonítanak, hogy az űrhajót 1970. április 11-én (7+0+0+4+1+1=13), a texasi irányítótorony órája szerint 13:13-kor lőtték ki a 39-es (3×13) kilövőállásról, ráadásul ápr. 13-án kellett volna Hold körüli pályára állnia. Józanabb felfogás szerint valójában szerencsés kimenetelű volt a baleset, hiszen a legénység túlélte.

Megannyi mendemonda, babona létezik, mely legendákból ered, de hogy valójában honnan, azt az idő homálya fedi, annyi bizonyos, hogy a néphagyományban gyökereznek, szájhagyomány útján terjednek, és az emberek – többé-kevésbé pontosan – generációkon át adják át egymásnak ezeket a hiedelmeket. 

A babonaság együtt alakul a társadalommal, személyes tartalommal telítődik, a legendákhoz mindenki egy kicsit hozzáad saját fantáziájával valamit, bár eredeti tartalmából valamit mindig megőrzünk. Előfordulhat, hogy az átalakuló babonák olyannyira módosíthatják az eredetit, hogy biztos vannak olyanok, akik péntek 13-át a legszerencsésebb napjuknak tartják.

Péntek 13-mal kapcsolatos történelmi események:

- 1307. október 13-án, pénteken végeztette ki a nagyhatalmú Templomos Lovagokat IV. Fülöp király.

- Apolló 13-nak 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es indítóállványról meghiúsult - 39 ugyanis 3-szor 13.

- Gioachino Rossini 1868. november 13-án halt meg, ami péntekre esett.

-  Az ókori Rómában a péntek volt a kivégzések napja, ezáltal Jézus keresztre feszítése is péntekre esett.

Péntek 13 és a boszorkányság

Számmisztikailag nagyon szerencsés a 13-as szám, az 1- es szám a kezdet és az új tervek száma, célok kitűzése, a 3- as szám Angyali szám, a jótékonyság, boldogság, empátia száma. Igy tehát számmisztikai szempontból nézve nagyon szerencsés szám, mert az Angyalok vezérlik, mondhatnánk úgy is, hogy ez egy Angyali számkód, vagyis Angyali segítségkérő hívókód.

Péntek 13-dikára néhány babona:

- Aki Péntek 13-án jósoltat vagy mágiát csináltat, a jóslat 100% pontos, a mágia pedig nagyon rövid idön belül hatásba lendül, sokkal erőteljesebb, mint a többi napokon!

- Ha Péntek 13-án felnézünk a Holdra és kívánunk valamit, kívánságunk 13 napon belül teljesül!

- Ha péntek 13-án kitöltünk egy lottószelvényt, mindenképpen jelöljük meg az 1, 3, 13 -as számoknak!

- Péntek 13-án akinek a fényképével alszunk, azzal 13 hónapon belül összefogunk házasodni!

- Péntek 13-án ne nézzünk bele fekete macska szemébe!

- Péntek 13-án, ha valakinek 13-szor egymás után leírod a nevét és folyóvízbe dobod a papírt, az illető 13 napon belül megkeres téged és szerelmet vall.