Az új emberminiszter reményt kelthet az új magyar orvoslásban, oktatásban, kultúrában, őstörténetünk helyretételében bízók körében


Prof. dr. Kásler Miklós toronymagasan kiválóbb kvalitású, mint elődei. A nagy formátum megújulást, korszerűsítést is hozhat akár az ugyancsak szélesre tárt minisztériumában. Ha hagyja a főnöke. S ha hagyja a ma meghatározó létszámú és lobbierővel is bíró „szürkék hegedősei”, kis- és középszer ilyen-olyan miniszterecskéi, államtitkárocskái s helyettesi mamelukserege, illetve a behódoló média, public relations. Talán épp egy új PR-média-tanácsadó „füles” súghat neki érdemes újításokat, változtatásokat...

Akár egy új Klebelsberg Kunóról is beszélhetünk, amennyiben... De vágjunk a dolgok elébe! Az orvosok között az egyik utolsó magyar polihisztorként beszélnek az új Orbán-kormány frissen bejelentett emberminiszteréről, Kásler Miklósról, aki az orvoslás mellett a tízparancsolatról, ősrobbanásról, magyar történelemről is szívesen nyilatkozik. Személyében hat év után kerül újra gyakorló orvos a miniszteri székbe – vázoltak portrét róla a honlapszerkesztők, bloggerek… A magyar onkológia atyaistene ül be Orbán Viktor negyedik kormányába, hogy a legszéttartóbb, az egészségügytől az oktatáson és a szociális területen át a kultúráig mindent magába foglaló Emmi új gazdája legyen. Dr. Kásler Miklós negyedszázada főigazgatja az Országos Onkológiai Intézetet. Bár az orvosok többsége hiába remélte, hogy végre önállósodhat az egészségügyi tárca, annak sokan örülnek, hogy legalább az egészségügyből jön az új miniszter. Ám ennél jóval szélesebb szemléletű s elgondolású személyiségről beszélhetünk.

„Én megértő és kompromisszumkész ember vagyok egy bizonyos határig, de vannak határok, melyeket nem léphetek át, mert szembe kerülnék saját lelkiismeretemmel, amit nem lehet vállalni.” – vallotta meg korábban Kásler Miklós. Abban valószínűleg nem fog különvéleményt képviselni, hogy a maga területén ő is a központosításban, az országos piramisban, a hierarchiában hisz; túlzottan centralista és etatista, ebben olyan, mint Orbán – vélik némelyek. Noha megosztó személy, annak sok orvos örül, hogy legalább a szakmából érkezik az új miniszter – igaz, ennél jóval fontosabbnak tartották volna az önálló minisztériumot. „…ha már egyben maradt az EMMI, akkor a legnagyobb magyar népegészségi probléma legnagyobb szakértője lesz a tárcavezető” – jelezte egyik forrásunk. „Nem megalkuvó ember, nem fog nagyon meghunyászkodni. Ha elvállalta, valószínűleg azért, mert úgy gondolja, azt lehet csinálni. Nagy valószínűséggel végre is fogja hajtani – vagy pedig nem fog ragaszkodni a posztjához” – mondta egy kórházigazgató.

Az EMMI-ről annyit, hogy nem nevezném szuperminisztériumnak. Helyesnek tartom, hogy minden, ami az emberrel kapcsolatos, ami az emberi élet minőségét, a családot, az oktatást, nevelést, az emberek egészségügyi állapotát és a különböző képzéseket érinti, az egy tárcán belül maradjon. Ha visszanézünk a magyar kormányzati struktúrákra, azt tapasztaljuk, hogy voltak időszakok, amikor nagyon kevés miniszter alkotta a kormányt. Emlékszem olyan minisztériumra, amikor az egészségügy egyetlen egység volt a belügyminisztériumon belül. Itt arról van szó, hogy az egyes részterületeket a megfelelő embereknek kell vezetniük. Lényegesnek tartom, hogy az emberközpontú, a családközpontú, a nemzetközpontú, tehát az értékközpontú tevékenységeknek a harmonizációja megtörténjen. Ennek a minisztériumnak én ebben látom az értelmét.

Értelmet még persze nagyon sok mindenben lát, lévén reneszánsz típusú, polihisztor alkatú alkotó személyiség. Kásler Miklós örömest nyilatkozik a legkülönbözőbb szellemfilozófiai és magyarságontológiai témákban. Hál’ istennek a megélhetési, megmondó történészek s egyéb társadalomtudományt „bűvölők”, mímelők ellenében. Amit mond sokkal eredetibb, tárgyszerűbb, mint a megélhetési pár éve gombamód elszaporított ún. történetkutató intézetek. Kásler több emlékezetes alakítással keltett nem csekély feltűnést a posványos, lagymatag, megalkuvó, megélhetési tudományos, oktatási és kulturális körökben. Ilyen fölvetése volt pl. az, hogy az ősrobbanás csak spekuláció; az orvos, aki szerint a halálos betegségek 70-80 százaléka elkerülhető a tízparancsolattal,; és aki azzal áll ki a tudományos nyilvánosság elé, hogy az Árpád-házi dinasztia genetikailag nem finnugor. Nem bizony! Komoly eredmény, előrelépés! Az empirikus anyag hiteles.

De miért nyilatkozik egy sebész-onkológus genetikai, nyelvészeti, őstörténeti kérdésekben? A konkrét esetben Kásler csak a kutatócsapatot vezette, de egyébként sem áll távol tőle, hogy a legkülönbözőbb ügykörökben fejtse ki személyes álláspontját. Nemzeti nagyvizit címen saját, heti rendszerességű tévé- és rádióműsora volt, amiben népe orvosának és tanítójának szerepében értekezett, főleg a jobboldalhoz kötődő vendégeivel történelmi és egyéb kérdésekről. A műsorfolyam „a nyugatról érkező, erősen globalista történelemszemlélet ellensúlyozására”, „a hazafiúi érzelmek erősítésére” jött létre. Diagnózisa szerint „cserepekre törött szét a magyar, sőt, az egész euroatlanti világ”. A széttöredezett műveltség és értékvesztés közepette Kásler professzor a nemzeti történelemről beszél legszívesebben, az áltudományos összeesküvéselméletek környékét is bebarangolva. Az MTA-ban ellenséget látó laikusok több jól ismert toposzát és nemzeti mítoszát is szokta hangoztatni: finnugor elméletet ránk erőltető Habsburgok; a hun származást tagadó amorf ellenségeink; és talán a legfontosabb, a Szent Korona-tan, mely „a világ legkáprázatosabb jog– és hagyomány­rendszere, a világi és a transzcendentális viszonylatok szintézise, a demokrácia alapképlete”, hogy a legfontosabbakat említsük.

Nemzeti és történelmi tudatunk, történelmünk, kultúránk egyedülálló érték. Hangsúlyozom: érték! Én mindig az értékekre hivatkozom. Értéknek azt tartom, ami több generáción keresztül, évszázadokon, évezredeken keresztül fennmarad, akár csak olyan formában, mint a búvópatak. Időről időre eltűnik, olykor különböző kényszerek hatására a föld alá kerül, de később ismételten felbukkan. Tehát az emberiségnek és azon belül Európának megvan a maga kulturális hagyománya. Ezt semmiféle módon nem lehet elvitatni, ahogy azt sem, hogy az európai kultúra középkori és újkori felvirágzásában az egyháznak rendkívüli szerepe volt. A kultúrpolitikánkat végső soron azokra a sajátos, egyedülálló gyökerekkel rendelkező magyar kulturális értékekre kell építeni, amik ötvöződtek a fontos európai értékekkel is. A magyar kultúra egyértelműen európai, azon belül is egy határozott, élénk, gyönyörű színfoltot képez. Állami kultúrpolitika a gyakorlatban? Anemzeti intézményekre lényegesen több feladatot bíznék. Végigbeszélném velük, hogy a hálózatukon keresztül hogyan tudnának részt venni a magyar kultúra értékorientált irányításában. Gondolok itt például a Széchényi Könyvtárra, a Nemzeti Színházra vagy az Országos Levéltárra.

A kultúránk és közoktatásunk egy egység, egyazon értékrendszer alkotóelemei. Tehát a közoktatás új rendszerét nem szűkítem le a KLIK-re, vagy a Klebelsberg Központra az oktatással kapcsolatos elképzeléseket. Abból indulnék ki, hogy én nemcsak oktatásban gondolkozom, hanem nevelésben is. Az értékalapú oktatás és nevelés lesz a cél, amiben a magyar kultúrának a hihetetlen értékei is meg fognak jelenni. A nevelés kiemelt jelentőséggel bír, mivel ha a gyerek nem találkozik a viselkedési formákkal, az emberhez méltó életvitel ismertetésével, akkor ez egyértelműen értékveszteség az egyén, a család és a nemzet számára is. Az oktatás és a nevelés kérdése nem izolált terület. Az állami nevelés elkezdődik az óvodában és akkor fejeződik be, amikor az illető valamely szinten megkapja a végbizonyítványát. Utána belekerül egy kulturális közegbe, ahová viszi magával azt, amit az iskolákban megtanult, de ha értékalapú az oktatása és a nevelése, akkor tud disztingválni a rázúduló információk tömkelegében és ki tudja magának választani azt, ami értékes. A magam egyszerű példáján: egész életemben mindenolvasó voltam, majd miután megismertem a fontosabb szellemi irányzatok lényegét, onnantól kezdve értékorientáltan válogattam meg az engem érő tartalmakat. Mindezen belül fő elvem: szeretném, ha a magyar oktatásba az emberi méltóság, mint output kerülne be. vagyis tanuló/diákközpontúság, ami itt is végső soron emberközpontúság! Hasonlóképp gondolom az egészségügyet is: elsősorban a betegközpontúságnak, illetve a betegnek kijáró tiszteletnek kell érvényt szerezni mindenhol. Ebben az intézetben az a gyakorlat, hogy mindig a betegnek van igaza. Nálunk a betegelégedettség kilencven százalék felett van, pedig olykor vannak sorban állások is, bár a várakozási idő itt rendkívül alacsony. Ez az egész az emberközpontúságról szól.

A Kásler profot ismerők szerint a régi vágású polihisztor mélyebb, összetettebb gondolkodású, valóban művelt ember, akiről az orvostársadalomban tényleg többen elhiszik, hogy afféle utolsó kereszteslovag polihisztor. „Mindig is nyitott voltam a világra, minden érdekelt. Amikor egyetemre kerültem, teljes mértékben lekötött az orvostudomány, de annyi időt mindig hagytam magamnak, hogy naponta olvashassak szépirodalmi és történelmi munkákat is. Hiszem, hogy minden mindennel összefügg a világban, ezért kicsit másként látom az eseményeket, mint mondjuk egy hivatásos történész” – nyilatkozta.

Apai ágon erdélyi, anyain pedig Vas megyei, erősen vallásos családból származik, és a vallás a személyes életét is meghatározza. Bár elfogadja, hogy a hit és a természettudomány különböző szférákba tartozik, a hit tapasztalati bizonyítékának tekinti a torinói leplet, melyet tudományosan kikezdhetetlennek tart, a tízparancsolatot pedig nem kizárólag vallási útmutatásnak gondolja... "Ha valakit érdekel ez a kérdéskör, ajánlom a Nemzeti Nagyvizitet, ami egy hatkötetes sorozat. Több ezer oldal. Ott egy egész fejezetet szenteltünk ennek a témának. Mindenesetre a tízparancsolat egy tökéletes törvénykönyv, mert ha valaki betartja, akkor nem ütközik össze a törvénnyel. A tízparancsolat tökéletes etikai kódex is, mert ha valaki betartja, nem ütközik össze az embertársaival, a társadalommal. Az józan ésszel is belátható, hogy célszerű a tízparancsolat szerint élni. Az ellenzéki sajtó heves támadásainak közepette én azt szeretném már végre valakitől hallani, hogy a parancsolatok közül melyik az, amelyik emberellenes? Melyik az, amelyik az ember hátrányát hangsúlyozza, bármiféle értelemben? Ezzel kapcsolatban írhat bármit az ellenzéki sajtó, minőségi jelzőket is ráaggathatnak, de ez ténykérdés. Egyébként az orvosok egy jelentős része végtelenül fel volt háborodva azon, ahogyan ezt a kijelentésemet az ellenzéki sajtó interpretálta. Egyébként úgy vagyok vele, hogy minél megalapozatlanabb módon támadják ezeket a kijelentéseimet, minél nagyobb felhajtást akarnak köré keríteni, annál több ember kezd el ezzel a témával foglalkozni, olyanok is, akiket eddig ez az egész nem érdekelt. Így végső soron ez a támadás rengeteg embert a tízparancsolat felé terelt, aminek én kimondottan örülök. Ilyen értelemben hálás vagyok nekik, hogy kiszúrták ezt a témát. Én, mint orvos azt mondom: még népegészségügyi program is, mert ha azt betartják, el lehet kerülni a fertőző nemi betegségeket, néhány daganatos betegséget, de még a lelki és vegetatív betegségek jelentős részét is” – fogalmazott Kásler Miklós.

A modern kor fő problémájának az értékrelativizmust tartja: „Az a parancs, hogy ne lopj, egyszerűen azt jelenti, hogy ne lopj. Semmi relativizmus, hogy lophatsz, de csak kicsit, vagy óvatosan. Lopni rossz és kész!" Kérdés persze, hogy vajh, a mai politika világában ezt mennyire lesz könnyű képviselnie...

Kásler Miklós 1950-ben született Budapesten, értelmiségi családban, édesapja jogász, édesanyja pedagógus volt. Általános és középiskolai tanulmányait Sárváron végezte, a Szegedi Orvostudományi Egyetemen (SZOTE) szerzett diplomát, és tette le a sebészeti (1978), a szájsebészeti (1988), majd a plasztikai és rekonstrukciós sebészeti (1998) szakvizsgát. Klinikai onkológiai szakvizsgája 2009-ben lett.1981-ben került az OOI-ba alorvosként. Később adjunktus, idővel a fej-nyak sebészeti osztály főorvosa lett. Főigazgató főorvosnak 1992-ben nevezték ki, az akkor már 1971 óta intézetvezető Eckhardt Sándort váltotta. 

Kásler prof-nak egy "úttörő" terület, a feji-nyaki rekonstrukció lett a szakterülete, de az elsők között kezdett lézersebészettel is foglalkozni. 1992-ben sebészként lett a korábbi "magánőrülde" helyén működő Kékgolyó utcai intézmény főigazgatója, amit azóta is, negyedszázada irányít. E téren elidegeníthetetlenül nagy érdeme az országos onkológiai rendszer egységesítése a Kékgolyótól a regionális és a megyei központokig, amit egyetlen más orvosi területen sem sikerült megvalósítani. A központosítás sok érdeksérelemmel járt, de általános megítélés szerint szükség volt rá, ésszerű lépés volt, és nemzetközi elismerést is eredményezett. „Kemény figura, de a bizonyítékokon, protokollokon alapuló döntésekhez van szokva. Kiállt amellett, hogy az onkológiában nem lehet sufnituningot csinálni, egységes protokollok kellenek. Ez sokaknak nem tetszett, de ebben teljesen igaza van.

Kásler Miklós egy fölöttébb nehéz, bonyolult helyzetben vállalt hasonló jelzőkkel illethető államigazgatási vezetést. Vezetői gyakorlata kétségtelen, még ha autokratikus is. Ebben hasonlít főnökére. Érdeklődésre tarthat számot az: miként fér meg majd két dudás egy csárdában? Ha miniszterelnöke hagyja kibontakozni, s maga is egyetért a régóta tarthatatlan finnugrisztikai áltudományossággal; ha az óriási pénzek fölött rendelkező, nagyhatalmú orvoslobbi, orvosarisztokráciát fölváltatja nem posztfeudálszoc-liber, modern, tehetséges orvosi "ifjútörökökkel", ha eltünteti a szégyen-métely hálapénzt, ha való népegészségügyi, valamint közoktatási esélyegyenlőséget teremt, ha a történetkutató intézetecskék helyett egy megújult, korszerű akadémiára, mai modern nemzetpolitikust keres s bízza a tudományos kutatást és irányítást; ha meglépi a nagy ellátórendszerek (egészségügy, oktatás, szociálpolitika stb.) gyökeres korszerűsítését – nos, akkor nem lesz hiba a kréta körül. A „nemzeti nagyvizitet” siker fogja koronázni…