Milyen a jó apa?


Jobban kell neki a figyelmed, mint gondolnád! 3 fontos szokás, amit vezess be annak érdekében, hogy meg is kapja!

 

„Apa, apa, apa! Figyelsz te rám egyáltalán?” Ezerszer is hallottad már ezt a mondatot? Vannak napok, amikor tényleg nagyon nehezünkre esik még otthon is helyt állni. Előfordul, hogy a munkahelyi dolgok a hazaérkezés után is zakatolnak a fejünkben és nem hogy nem akarnak eltűnni, de ennek tetejébe még a gyerek is a legrosszabb pillanatban nyaggat. Hogy miért van ez? Valószínűleg megérzi a fáradtságunkat és egyszerűen csak velünk akar lenni, hogy jobb kedvre derítsen bennünket. Így is belegondoltál? Ha igen, és úgy érzed, hogy még a legnehezebb napjaidon is meg kéne adnod neki legalább a minimális figyelmet, jól teszed, ha bevezetsz az életedbe néhány kimondatlan szabályt, amihez, - történjék bármi-, tartani fogod magad.

Ezeket persze nem csak a rosszabb napjaidon, hanem kivétel nélkül mindegyiken meg kéne csinálnod ahhoz, hogy az amúgy is együtt töltött időn felül a gyermeked úgy érezze: mindig számíthat rád.

Legyenek csak apa-gyerek programok!

Ezalatt nyilván nem a nehéz hétköznapokra kell gondolni, bár ha ügyes van, néha oda is becsempészel egy kis közös programot. Jelöljetek ki egy napot a héten, ami hivatalosan is a ti napotok, és amin mindig valami izgalmas, apás dolgot csináltok, akár délután, akár egész nap. A gyerkőc érezni fogja, hogy ilyenkor igazán egymásra vagytok hangolódva és elmélyülhet köztetek a kötődés.

Minden nap beszélgess vele!

Hagyd a sablon szöveget és érdeklődj arról, hogy mi foglalkoztatta aznap! Mivel/kivel játszott és mit, milyen tervei vannak a játékaival. A gyerekek egy egészen más világban léteznek. Egy sokkal nyugisabb, egyszerűbb és színesebb közegben, ahonnan szerencsére (jó esetben) még kiszorul a stressz és az olyan mindennapos dolgok, amiket nap mint nap a felnőtteknek kell elszenvedniük. Éreztesd hát vele, hogy ő a legfontosabb, hogy az ő kis világában mi történt aznap. Persze te is mesélhetsz a napodról, hiszen az új, érdekes dolgok mindig nyitott fülekre találnak.

Ne kütyüzz, amikor hozzá beszélsz, vagy vele foglalkozol!

Ha a kicsi folyton azt látja, hogy csak a fél szemed van rajta, később ő is ugyanezt a mintát fogja lemásolni a saját életében. Nem csak a felnőtt, de már a jelenlegi életében is. Ha tehát vele foglalkozol, látványosan hagyd hátra a mobilodat, tabletedet és szenteld csak neki az idődet. Tanítsd meg neki, hogy miként kell teljesértékűen jelen lenni valahol és maradj ebben mindig következetes: tehát ha éppen játék van, ne szakítsd félbe azzal, hogy válaszolsz egy-két sms-re. A mobilod meg fog várni, a gyereked nem.

Az apák napja számunkra nem az ajándékról szól, hanem a gyerekeinkkel töltött időről...

Nálunk még mindig nem igazán divat megtartani az apák napját: úgy tűnik az anyukák ünnepe mindenki számára természetes, az apukákat azonban nem szeretjük ünnepelni. Kár hogy így van, bár úgy gondoljuk, klassz lenne ezen változtatni. Hiszen mi, apukák is odáig vagyunk a gyerekeinkért, szívvel-lélekkel ott vagyunk életük minden fontos mozzanatakor, büszkék vagyunk rájuk és végtelen elhivatottsággal tekintünk az apai szerepünkre. Talán abból is jön ez az úgymond elutasítás, hogy sokan azt gondolják, minden egyes ünnep az ajándékozásról szól. Nos, mi pont azt mondjuk, hogy ez a nap, - a mi napunk-, valóban más egy kicsit a többi ünnepi pillanatnál, amolyan igazán vagány, apukás. Mert mire is vágyunk valójában ezen a nevesített eseményen?

Nem holmi drága ajándékra, vagy elvonulós pihenésre, hanem épp ellenkezőleg: közös élményre a gyermekünkkel. Őszintén hisszük, hogy akár az apák napja címén, akár csak minden évben valamikor, minden apa talál egy olyan napot, amelyen a gyerekeivel egymásnak szentelhetik a figyelmet. És mivel nagyon is szeretünk hagyományt teremteni, tovább adni egy keveset magunkból a lányunknak, fiúnknak, ez a nap hivatalosan is alkalmas lehet valami ilyesmire. Ennek apropóján összegyűjtöttünk pár programot, tevékenységet, amiből a következő évek során akár családi tradíció is kerekedhet, ha igazán hiszünk benne és áldozunk rá az időnkből.

Közös főzőcskézés, sütögetés

A tökéletes recept átadását nem lehet elég korán kezdeni. Arról nem beszélve, hogy még a legkisebb „séfek” is élvezettel állnak melletted a konyhában, kertben és lesik minden mozdulatodat. Gondolj csak bele milyen jól fog esni, amikor felnőtt korában ezt mondja valakinek a gyereked: „ezt a receptet édesapámtól tanultam!”.

Pecázás, bringázás...

Minden apának más és más a hobbija, és persze nagyon jól tud esni, ha azért, amiért mi magunk is rajongunk, látjuk, hogy a gyermekünk is érdeklődik. Persze ettől még lehet, hogy ő maga nem lesz a foci megszállottja, vagy nem indul majd útra felnőttként bringával a Balaton körül, de meg kell próbálnod, hogy ráérezzen az ízére! Bármi is legyen a közös aktivitás, amit ezen a napon végeztek, csinálj belőle hagyományt: legyen meg például az éves „Apák-napi pecaverseny”. Mert a gyerekeid nem a tizedik távirányítós autóra fognak emlékezni, ha felnőttek, hanem arra, hogy micsoda kaland volt együtt villantózni a tónál.

Írni egy mesét, verset, vagy naplót

Írjatok családi történetet! Mesét a kedvenc játékukról, amire így később is emlékezhetnek, vicces rímekkel tűzdelt versikét az együtt töltött napról, vagy akár egy apa-gyerek naplót, amit minden évben gazdagíthattok néhány oldallal arról, hogy épp mi történt veletek. Persze nekiállhattok blogolni is, biztosan klassz dolog kerekedik belőle.

Apa-fia, apa-lánya kemping

Csak a kaland a lényeg! A közös élmény, az együtt megélt pillanatok. Sok-sok év múltán is elhangzanak majd az olyan mondatok, mint „apa emlékszel, amikor próbáltunk tüzet rakni és nem volt nálunk gyufa?”. Vezessétek be a közös kirándulást, amit minden évben ezen a napon, a saját különleges hagyományaitoknak megfelelően csináltok majd.

Egy napi „királyság”

Jó móka lehet egy egész napig királynak lenni! Ha kicsik a gyerekeid, és szeretnek királyfisat, királylányosat játszani, ha élvezik a beöltözős partikat, a sátrazást, a mesékből átvett szerepjátékokat, építsetek fel Apák-napján egy „apa királyságot”! Persze anya is segíthet, hogy jól működjön a királyi udvar: ha valami finomsággal készült erre a napra, teríthettek igazi lakomához, és hát ne feledkezzetek meg a király, - vagyis apa-, szórakoztatásáról sem: jöhetnek a táncosok, udvaribolondok, és még ki tudja milyen figurák, amiket a gyerekek élvezettel megszemélyesíthetnek. Ha van kedvetek, akár vissza is ugorhattok kicsit a lovagi korba, ha ellátogattok egy tematikus kalandparkba!

Fénykép az albumba

Minden évben egy kép, ami tényleg be is kerül az albumba. Mivel lehetne jobban szemléltetni a gyerekek növekedését, ha nem egy szép családi albummal, amelyet mindig jól esik kézbe venni, és fellapozni. Még profi fotós sem kell hozzá: minden évben kattintsatok apáról és gyerekéről egy-egy sorozatot, hogy sok évre rá visszakövethessétek a gondtalan gyerekéveket! Összeköthetitek bármilyen programmal, vagy akár külön a fotózás kedvéért kitalált dologgal: például készíthettek olyan jelmezt, amelyben apa és „kicsinyített mása” viccesen pózol a képeken.

Forgatni egy filmet

Minden évben egy családi mozi, avagy az Apák-napjára szervezett programok, kalandok megörökítése néhány mozgókép kockában. Kitalálhattok valami vicces címet vagy témát is, amiről forgatni akartok, maradhattok otthon, vagy mehettek külső helyszínre: a jókedv és az eredmény garantált, ha ti lesztek a főszereplők.

Időkapszula

Amikor a kicsi már tud rajzolni, esetleg írni is, akár már a kamaszok táborát gyarapítja, készíthettek a jövő számára családi időkapszulát! Üvegbe, vagy egy általatok barkácsolt, elkészített dobozba, ládikába gyűjthetitek az aktuális év kincseit, történeteit, rajzait, és eláshatjátok, mondjuk, a kertetekben egy nagy fa tövébe, vagy eltehetitek egy olyan helyre, ahonnan majd csak tizen-huszon év múlva kerülhet elő. Csak el ne feledkezzetek a rejtekhelyről!

Közös koncert

Legyen közös zenétek, együttesetek, amire mindannyian szívesen „lötyögtök” kicsit egy rendezvényen, koncerten. Cseppet sem fölösleges már egész kicsi korban is megszerettetni a gyerekkel a zenei fesztiválokat, esteket, - persze kellő védelemmel, ami a hallásukat illeti,- és talán felnőtt korukban is szívesen mennek majd veled egy-egy akkor már retrónak számító előadásra, ami mindenkiben szép emlékeket idéz.

Valamit alkotni

Faragjatok, szobrászkodjatok, legózzatok, fessetek, vagy akár hajtogassatok! Egy a lényeg, hogy valami maradandót alkossatok! Amit eltesztek emlékbe, vagy ami kikerülhet a falra, esetleg a nappaliba, vagy egy vitrinbe. Ami a ti kezetek munkáját dicséri, és az együtt eltöltött perceket idézi.

Hogyan légy jó apa?

Nem elég pusztán csak távolról szeretni gyermeked, ki is kell mutatni, mennyit jelent neked. Nem elég, ha másoknak dicsekedsz vele, milyen fantasztikus lurkóid vannak, ha szemtől szembe ezt soha nem mondod el nekik. Az életük részévé kell válj, ott kell legyél velük neked is, mikor örülnek, bánatosak, betegek, példaképként kell állj előttük, és tanítanod, terelgetned kell őket az élet nevű rögös úton, ameddig csak tudod! Felszisszentél, hogy „Ez nekem nem fog menni!”? Dehogy nem! Kezdetnek íme tíz segítő alapelv, a többi pedig már magától is menni fog!

Tiszteld a gyermekeid anyját! Az egyik legjobb dolog, amit egy apa tehet a gyermekeiért, az hogy tiszteli az édesanyjukat. Amennyiben házasságban éltek, dolgozz rajta, hogy a köztetek lévő kötelék erős maradjon, és ne laposodjon el a kapcsolat. Akkor is tiszteld és támogasd gyermekeid édesanyját, ha nem vagytok összeházasodva. Az egymást tisztelő szülők – különösen, ha ezt a tiszteletet a gyermekeikkel is éreztetik – biztos környezetet jelentenek porontyaik számára, ugyanis, ha azok látják, hogy ti tisztelettel kezelitek egymást, úgy fogják érezni, hogy őket is elfogadjátok, és tisztelitek.

Szánj időt a gyermekeidre! Nagyon fontos üzenetet közvetít a srácaid felé, mennyi időt töltesz velük. Ha azt látják, hogy mindig elfoglalt vagy, rohansz, soha semmire se érsz rá, úgy fogják érezni, nem is olyan fontosak a számodra – mindegy mit mondasz nekik. Igen, sok mindent fel kell áldozz, ha elég időt akarsz tölteni a csemetéiddel, de hidd el megéri! A gyerekek olyan gyorsan nőnek – és az elpazarolt lehetőségek soha többé nem térnek vissza…

Beszélgess a gyermekeiddel! Tipikus jelenség, hogy az apa csak akkor beszélget a gyerekeivel, mikor fegyelmezésre kerül a sor. Csoda hát, ha sok lurkónak görcsbe rándul a gyomra, mikor azt mondja az anyukája, hogy „Apukád beszélni akar veled.”? Már egészen kis korától beszélj sokat gyermekedhez, így később a kínos helyzeteket is könnyebben tudjátok majd kezelni! Továbbá ne feledd: nem az a legjobb beszélgetőtárs, akinek be nem áll a szája, hanem az, aki figyelmesen tud hallgatni.

Fegyelmezz szeretettel! Minden gyermeknek szüksége van a fegyelmezésre, arra, hogy alkalomadtán a helyes irányba tereljék. Ám a fegyelmezés nem feltétlenül egyenlő a büntetéssel, ideális esetben sokkal inkább ésszerű határok felállítását foglalja magában. Ordítozás, nadrágszíj előkapás helyett inkább higgadtan figyelmeztesd gyerekeidet, mi lesz a következménye, ha nem fogadnak szót, továbbra is rosszalkodnak; a jó magaviseletért viszont dicsérd meg őket! Csemetéid sok-sok év múlva szerető apaként fognak emlékezni rád, ha nyugodtan, igazságosan terelgeted őket a helyes útra.

Légy példakép! Akár tisztában vannak ezzel, akár nem, az apák példaképek gyermekeik szemében. A kislány, akit szerető apa nevelt, nőként nem fog megalázkodni a férfiak előtt, el fogja várni, hogy tiszteljék, és ilyen férjet fog keresni magának. A fiúk pedig megtanulhatják, hogy az őszinteség, az emberség, a felelősségvállalás a legfontosabb erények közé tartoznak. „Színház az egész világ…” – és az apák játsszák benne az egyik legfontosabb szerepet.

Légy tanító! Túl sok apuka véli úgy, hogy a tanítás mások dolga. Az az apa, aki megtanítja gyermekét a jó és rossz közötti különbségre, aki ösztönzi, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából, azt fogja látni, hogy utódai felnőtt fejjel javarészt helyes döntéseket fognak hozni. Ne feledd, nem tantermi órákat kell adj, csak légy ott gyermeked mellett és vezesd a mindennapok kacskaringós útvesztőjében.

Étkezz a családoddal! A közös étkezések (ebéd, vacsora) rendkívül nagy szereppel bírnak a család életében. Nem csupán azért, mert rendszert visznek a rohanó hétköznapokba, hanem azért is, mert ilyenkor beszélgethettek a gyerekekkel arról, mi történt velük, mik a terveik. Kell ennél remekebb alkalom, hogy meghallgasd csemetéd és ellásd némi apai tanáccsal? Ám ami még ennél is fontosabb: együtt van a család.

Olvass a gyermekeidnek! Egy olyan világban, ahol gyakran a televízió uralja a gyerekek életét, nagyon fontos, hogy az apukák olvassanak a lurkóknak. A gyerekek a legtöbbet cselekvés és olvasás útján tanulnak, valamint látás és hallás útján. Már akkor kezdj el olvasni gyermekeidnek, mikor még nagyon kicsik! Mikor pedig már nagyobbacskák, ösztönözd őket, hogy egyedül is olvassanak. Az olvasás szeretetének „beépítése” a gyerekekbe az egyik legjobb mód rá, hogy elindítsd őket egy személyes kapcsolatokban gazdag, sikeres életúton.

Mutasd ki a szereteted! Az egészséges fejlődésükhöz a gyerekeknek szükségük van arra a biztonságérzetre, ami abból fakad, hogy tudják, a családjuk elfogadja, megérti, szereti őket. A szülőknek, különösen az apukáknak, nem szabad idegenkedniük gyermekük átölelésétől. Semmi mással nem tudod jobban a gyermeked tudomására hozni, hogy mennyire szereted, mint azzal, ha ezt minden nap érezteted vele.

Sose szűnsz meg apának lenni! Gyermekeid akkor is az édesapjukként fognak rád tekinteni, akkor is szükségük lesz a bölcsességedre és tanácsaidra, mikor már felnőnek, és kirepülnek a családi fészekből. Akár arról van szó, hogy tovább tanuljanak-e, akár egy új álláson törik a fejüket, vagy éppen az esküvőjüket tervezgetik, te, az édesapjuk, mindig fontos szerepet fogsz játszani az életükben, még akkor is, ha már nekik is vannak saját gyermekeik.

Elég jó apa vagy? Minőségi szülőség

Keress sok pénzt! Legyél érzékeny! Nevelj társadalmilag hasznos utódokat! Végezz házimunkát! És legyél elég jó férj, elég jó apa! Nem kevés elvárást támaszt a társadalom az apákkal szemben. Az a baj, hogy az elég jóságból, ebből a maga idejében felszabadító szókapcsolatból mára puszta elvárás lett.

Nem kell tökéletesnek lennünk, bőven elég, ha elég jók vagyunk, hangsúlyozza Bruno Bettelheim osztrák származású amerikai pszichológus 1987-ben megjelent Az elég jó szülő című könyvében. Mi persze, legyünk akár anyák vagy apák, csak azért is tökéletesek szeretnénk lenni. Még akkor is, ha úgy tűnik, a szakma ma már megengedőbb. Tudjuk ugyan, hogy nem kell felhőtlenül boldognak lenni, hogy meg szabad élni a nehézségeket, hogy szabad sírni, kiakadni, sőt mindezekről még beszélni is lehet, mégis: abból a maga idejében felszabadító, közhelyessé és elcsépeltté vált szókapcsolatból, hogy elég jó, mára elvárás lett.

Ma tehát már nem a tökéletességre törekvés okoz görcsöt. Az új mérce az „elég jó”. De hiába vagyunk elég jók, hiába vagyunk megengedőbbek és türelmesebbek, a gyerekek viselkedése, megnyilvánulásai láttán mégis azonnal a szülőkre mutogatunk. Így aztán nem biztos, hogy csökkent a szülők tépelődése, lelkifurdalása, az iránti vágya, személyes ambíciója, hogy megfeleljenek a jó szülő kritériumának.

Hiába tehát a bettelheimi lazítás, ha a rendszer, illetve a rendszer gazdái, a szülők és a gyerekek nem tudnak lazítani. Mindegy tehát, hogy tökéletesek vagy csak eléggé jók akarunk lenni, a lényeg, hogy jól akarjuk csinálni. És ebben mindegy, hogy anyák vagy apák vagyunk. Persze, mennyiségi különbségek bőven adódhatnak. Az, hogy egy apa kevesebb időt tölt a gyerekeivel, mint a felesége, nem feltétlenül jelent minőségbeli csökkentést is. Mindez azért is nagyon fontos, mert például Melissa Milkie amerikai szociológusnő kutatása kimutatta, hogy nincs összefüggés a gyesen eltöltött idő és a gyerekek érzelmi jólléte, tanulmányi eredményei és viselkedése között. Tudományosan is bizonyított tehát, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos a gyerekek életében.

Minőségi szülőség tehát az új kifejezés, ami akár lehetne a férfiak és a nők, az apák és az anyák kölcsönös emancipációjának és emancipálódásának kiindulópontja. Melissa Milkie kutatása többek között azt mondja ugyanis, hogy ha szeretnének, az anyák is nyugodtan dolgozhatnak teljes munkaidőben. Ha ez nem megy a minőség rovására, akkor a gyerekek vagy a család élete nem fogja megsínyleni. Ha pedig a szülők kb. ugyanannyit vannak a gyerekekkel, akkor nemcsak a frusztráció, de a nemek közötti különbségek is csökkennek. Egyébként sincs a gyerekeknek születésük pillanatában túl sok fogalmuk arról, kinek kell mosogatnia, szerelnie, kinek szabad sírnia, kinek kell szigorúbbnak lennie. Mivel pedig a gyerekek nem ismerik a társadalom által diktált sztereotípiákat, a fejükben nem is kapcsolódnak össze a nemi szerepek az egyes szülői, apai vagy anyai viselkedésmódokkal. Éppúgy kerek lesz a gyerek számára a világ, ha többet látja az apját mosogatni és főzni, mint ha kevesebbet. Ezért nincs is értelme apai és anyai viselkedésmódokról, apai és anyai feladatokról beszélni, megkülönböztetni az elég jó apaságot és az elég jó anyaságot.

De nem csupán a gyerekek nem vonnak párhuzamot: mi sem apaként és anyaként, férfiként és nőként, hanem szülőként akarunk elég jót tenni a gyerekeinknek. Abban persze lehetnek és vannak is különbségek, hogyan és mivel szeretnénk ezt az elég jót elérni, de ezek egyrészt egyéni különbségek, másrészt itt megint mennyiségi és nem minőségi kérdésről van szó. Egy ölelés ugyanis éppúgy lehet minőségi, mint egy mosoly, egy kocka csoki, egy „jóéjtpuszi”, vagy akár egy esti telefon a munkahelyről. Az egész napi együttlét – tehát a mennyiség – pedig nem feltétlenül jár együtt minőséggel.

Arról nem is beszélve, hogy nem stabil, kiszámítható, előre sejthető dolog az „elég jó”. Nem vagyunk robotok, a gyerekeink sem azok, minden folyamatosan változik. Ami bejön az egyik napon, nem biztos, hogy másnap is működik, ami bejön az egyik szülőtől, nem biztos, hogy a másik részéről is sikert arat. Szabad tehát különbözni, ahogy változni is. A legfontosabb éppen ezért a folyamatos illeszkedés megtalálása. Ebben rejlik a családi rendszer elég jó működése.

Meg kell egyrészt találni, hogy mire van szükségük a gyerekeinknek, másrészt pedig – és ez talán még fontosabb és nehezebb – ahhoz, hogy hitelesek tudjunk maradni, meg kell tanulni nemet mondani, konfliktust vállalni. A gyerekek és a szülők elvárásai nem mindig vannak ugyanis átfedésben egymással. Ám szerencsére mind annak a normarendszere, hogy minőségi szülők, mint pedig azé, hogy elég jók legyünk, megfelelően rugalmas ahhoz, hogy megtűrje az átmeneti kudarcokat, elakadásokat, ha utána újra fel tud állni a családi rendszer.

A gyerekeink szempontjából önmagában annak, hogy valaki szülő, nincs neme. Elég jó apának ezért aztán éppen úgy kell lenni, mint elég jó anyának. A fontos az, hogy egyrészt meg tudjuk találni saját karakterünket, másrészt elfogadjuk, hogy a családban mindenkinek éppúgy vannak jogai, mint kötelességei. Ez a kulcs a családi rendszer optimális működéséhez, működtetéséhez.