Így látják a magyarokat a világban - dr. Kiss Róbert Richárd könyve


Jópofa sztorik, izgalmas kalandok egy kötetben. Sztereotípiák, eredeti meglátások. Arról, hogy milyennek látnak bennünket más országok fiai és lányai.

Melyikünket ne érdekelné, hogy mi jut elsőként a világ más részein élők eszébe Magyarországról? Dr. Kiss Róbert Richardot is ez izgatta, amikor könyvbe gyűjtötte: mi a vélemény a magyarokról a Föld más tájain. Az Így látják a magyarokat a világban első kiadását most a kibővített második követi.

Kezdetben a világ 169 országában szerzett tapasztalatait szedte csokorba az ismert turisztikai szakújságíró, világjáró. Most újabb utazások után újabb országok kerültek be: köztük Uganda és Malawi. De szó esik ezúttal az amishokról és a hinaligokról a Kaukázusban, valamint a szírekről is. A szerző rengeteg emberrel beszélt, elolvasta a felméréseket. Interjúkat készített olyanokkal, akik találkoztak már magyarokkal, beszélgetett olyanokkal, akik régóta közöttünk élnek, és olyanokkal is, akik csak hírből ismernek minket.

Vajon kiket idegesít, hogy a magyarok (szerintük) gyakran fújják az orrukat? A Prima Primissima díjas dr. Kiss Róbert Richard gyakorlatilag már az egész világot bejárta és sehonnét nem tért haza üres kézzel: az útjain a rólunk alkotott, sokszor fura véleményeket is begyűjtötte. Például hogy „A vidéki magyarok ruházata olyan, mintha most léptek volna ki egy filmből vagy egy könyvből.” Meg hogy „A bűvös kocka ősi kínai játék, ötszáz éves.” Ráadásul „A magyarok puhányok, nem tudnak vodkát inni. Mi, oroszok, élvezetből iszunk, a magyar azért, hogy felejtsen.” És azt még nem is mondtuk, hogy "Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon". Ez utóbbi egy Los Angeles-i közgazdász válasza arra a kérdésre, hogy mit tud hazánkról.

"Az amerikai társaság többi tagja nem is hallott még a furcsa nevű Éhesországról" - mondja a szerző. "Mivel hazánk angol neve /Hungary/ hasonlít az angol éhes szóra /hungry/, a világ minden táján elviccelődnek ezzel. Tényleg éhes? Én már nagyon éhes vagyok. Ezerszer hallottam már eme jeles poénokat. Előfordult, hogy elmondtam, honnan jöttem, és gyorsan megkínáltak harapnivalóval. Ilyenkor udvariasan mosolygok, és biztosítom újdonsült ismerősömet, hogy ez a frappáns szóvicc neki jutott eszébe először."

„A magyaroknak szeretek eladni, mert ilyen gagyit ennyiért nálunk Kínában senki sem venne” – mondja egy kínai kereskedő.

Néhány Latin-Amerikai országban és Kubában viszont jobban ismerik az országot. Magyar bokszolókat, magyar ételeket és a régi magyar focit emlegetik. Az olaszoknak elsőként a szép magyar emberek jutnak az eszükbe - még az olasz nőknek is. Az idősebb lengyelek a legrokonszenvesebb nemzetnek tartanak minket, az osztrákok büszkének, a törökök pedig kedves rokonnak. Abban viszont nagyon sok külföldi egyetért, hogy szerintük pesszimisták vagyunk, jobban tudunk sírni, mint örülni.

Ez a könyv vélemények, felmérések, kutatások, impressziók, hiedelmek, fura, néha fájó, néha a szívünket melengető sztereotípiák gyűjteménye, érdekes történetek kavalkádja, de éppen ezért izgalmas képet ad arról, hogy látják a magyarokat a világban.