Tedd a jót, és kerüld a rosszat!


E mondat olvasható Császár Levente Szank vezér c. legendamesés könyvének hátlapján, fedelén pedig egy harcos látható, feje felett fehér sas repül, háta mögött csata zajlik… Kitől a mondat? Ki volt Szank? Vezér? Kiké? S ki vagy mi vette fel nevét? Hol és hogyan élnek kései utódai? Minderre választ kaptunk a meglepetésekkel teli Kiskunságban, merthogy Szank itt, a Duna-Tisza közén található, a Kiskunság területén, ahogy Kiskunmajsa is, melynek csodás fürdőjét is felfedeztük egynapos utunk során. 

A Kiskunság tele van meglepetésekkel, amit nemcsak lakói, de mi is állíthatunk, akik Budapestről tán másfél óra alatt értünk le, busszal, 40 fokos kánikulában.

Jól is esett sétálni és nézelődni Kiskumnmajsán, az árnyas, sok fával, gyönyörű vérvörös muskátlikkal, ápolt gyeppel büszkélkedő Jonathermál Kiskunmajsa névre keresztelt strandon. Mint oly sok helyen, itt is olajat kerestek, de termálvizet találtak, melyet hasznosítva mára sokmedencés, hatalmas területen fekvő, gondozott, virágoktól illatozó parkban élményfürdő lett. Valódi paradicsom a családoknak: aki pihenni akar csak, az pihenhet. Aki gyógyvízre vágyik (és orvosi kezelésre), az a legrégebbi, de igen kedvelt, télen-nyáron nyitva tartó gyógyvizes medencében fürdőzhet. A mozogni vágyók szabadtéri sporteszközöket próbálhatnak ki, vagy evezhetnek a mesterséges tavon. A legkisebbeket kavicsos talajú, modern játszótér várja, és néhány papagáj, akik ketrecben ugyan, de várják őket. Igazi meglepetés volt a nagy hullámmedence, mely minden órában 15 percen át ide varázsolja a tenger hullámait – tudtommal a budapesti Gellért fürdőn kívül ilyen hullámmedence nem túl gyakori hazánkban. Csúszda is van, több is, a nagyobbaknak, és persze étel-ital, finom fagylalt is – lehet élvezni a strandot! Sokféle jegy és jegykombináció közül lehet választani, hogy ki-ki megtalálja a számára legkedvezőbbet. 2018-ban, az Év versenyén, a feltörekvők között harmadik helyezést elért fürdő mellett, a motellel együtt, mintegy 50 ezer négyzetméteren elterülő zöldterületen fekvő kemping is található, így aki nem akar hazamenni, maradhat a teleptett lakókocsikban vagy sátrazhat kedvére.

Először talányosan csengett Szank település neve, de hamar megkedveltük és ismerősként emlegettek már utunk alatt is. A településen a nemrég átadott Kiskun Emlékhely igazi szenzáció, mely 33 kiskun település közös múltját, identitását mutatja be, modern eszközökkel a látogatóközpontban megrendezett kiállításon. Innen indul egy kb. ezerméternyi út, mely végigvisz a kunok történelmén. Megismerhetjük életüket/lakóházaikat/bútoraikat, és láthatjuk egy Árpád-kori templom kettős körárokkal és a védművel övezett romjait. A későbbiekben folyamatos régészeti feltárás is zajlik majd az emlékhely területe mellett, ahová táborokat szerveznek majd a gyerekeknek. Addig gazdasszonynak és gazdának beöltözve akár vizet is húzhatunk a gémeskútból…Megemlítem a dimbes-dombos tájhoz, netán hegyekhez szokott kedves olvasóknak, hogy itt a táj igaz alföldi táj: sík, mint az asztallap, szemünk szinte a végtelenségig ellát, és a forróságban szinte remegett a levegő. Mint anno…

A Kiskun Emlékhellyel az volt a céljuk, mint az emlékhelyen bennünket kalauzoló Patkós Zsolt polgármester elmondta, hogy „stabil alapokat” adjanak az embereknek, főként a gyerekeknek. Azért, hogy kicsit segítsék őket a kun identitás megélésében, megíratta a település legendameséjét Szank vezérről, és e könyvet aztán minden gyermek megkapja, mert „Ez egy olyan mű, amit a mai gyerekek élveznek és szeretnek. Nekünk az a dolgunk, hogy büszkévé tegyük őket. Hagyományainkat ismerve olyan gyerekeket szeretnénk felnevelni, akik tudnak majd választani az érték és értéktelen között.”

A Büszkeségpont is, melynek már neve is szokatlan, ezt a szellemiséget tükrözi, mégpedig rendhagyó módon. Itt az 1956-os vidéki, illetve kiskunmajsai eseményekre emlékeztetnek: végtelen sorokban az áldozatok neve az udvart övező falon, az egyszerű házban egy, a falat épp áttörő teherautó látványa fogad, amelynek platóján aztán át is kell „kelnünk”, hogy érzékeljük méretét, átnézhessünk kitört/poros ablakán, sőt egy cellába is betekinthetünk egy apró, rácsos ablakon át…Szokatlan, igen hatásos és megrázó kiállítás.

„Édes” váltás következett: elmentünk a helyi kézműves üzembe, az Ízek Házába, ahol csodás konyakmeggyet készítenek, egyedi recept és technológia alapján. Mi is megpróbáltuk a meggy megforgatását az édes cukormázban ‒  nem sok sikerrel, így aztán igazi csodálattal néztük egy üvegfalon át, hogy a látványüzemben milyen szépen, gyorsan, gondosan készülnek egyenként a konyakmeggyek. A konyakmeggy-gyártás már korábban is folyt a környéken, azonban az Ízek Házában lévő látványüzemben újjáéled ez a hagyomány: kizárólag helyi meggyet használnak, amit 80%-os szeszben érlelnek magostul, majd a kimagozott meggyet cukormázbal, végül csokoládéba mártják, hagyják kihűlni, majd végül kézzel csomagolják fényes fóliába. Megtudtuk, miért kell alumínium eszközzel megfogva mártani a mázba a meggyet, nem rozsdamentes acélból készülttel, s hogy miért kell maggal együtt érlelni a szeszben a meggyet…

A ház udvarán helyi mézet kóstoltunk, kaptunk és vehettünk is. Közben láttuk, hogy mi is a méz pergetése, és hallottuk, hogy ki a királynő, mi a dolga neki és a többi méhnek, és persze azt is, hogy mi a dolga a méhésznek. Megtudtuk, hogy a vaddohányból készült méz helyi specialitás, én azonban a selyemfűmézre voltam kíváncsi, mert sokat hallottam a növényről, hasznáról és káráról egyaránt. Ez bizonyára igaz, de az is, hogy a selyemfűméz nagyon finom…Mézfesztiválja is van a falunak, érdemes eljönni!

A Lópofa Csárda nem jópofa csárda, hanem felejthetetlen! Nevét onnan kapta, hogy itt régebben lovarda volt. Ahogy a strandon, itt is virág, minden mennyiségben, árnyékos fák, selymes fű és egy telefonfülke az árnyékban, ahol nem telefonálni lehet, hanem madárcsicsergést hallgatni…Az épület frissen felújítva, légkondicionálóval felszerelve és remek étkekkel, hűvös italokkal, helyi meggypálinkával (is) várja az érkezőket. Csárdajellegű ételeik részben helyi alapanyagokból készülnek. A jó falatok mellé színvonalas programokat is kínálnak nyáron: csütörtöktől szombatig 18 órától élő zenés előadásokat tartanak a Jonathermál Gyógy-és Élményfürdővel együttműködve.” Az udvarban kemence is van, ahol mi épp kenyérsütést láttunk, és kóstoltuk a még meleg, lágy kenyeret.

A csárda mellett levendulafarm illatozik, ahol a vendégek, némi oktatást követően, levendulát szüretelhetnek, bármikor. Aki az igazi levendulaszüreten akar részt venni, megteheti: júliusban tartják!

Hallottunk még a Helyi Érték Kiállítótérről, a modern szelfipontról, a tekepályáról, a szamárfarmról, valamint a Pálosszentkúti Kegyhelyről, melyek, sajnos, nem fértek bele programunkba — ebből is kitűnik, hogy Szankra és Kiskunmajsára nem elég egy nap. Már csak azért sem, mert igen szellemesen, Szank Francisco felirat fogadja az érkezőt, mögötte (molinón) hatalmas San Francisco-i felhőkarcolók fotójával… szóval ekkora városhoz tényleg nem elég egy nap.

Jó szívvel ajánljuk figyelmükbe Kiskunmajsát, Szankot és az izgalmas/hasznos/hiánypótló legendamesés könyvet Szank vezérről,  mely úgy kezdődik, hogy „A fiú mozdulatlanul állt a fa mögött. Szél se rezdült. Mintha megállít volna az idő…”, és úgy folytatódik, hogy a fiú, aki nem más, mint Szank, 12 évesen elejti élete első zsákmányát, egy szarvast…

vk