Építészetünk maga Magyarország!


Az örökségvédelem leépítése és egy kinevezés ellen megmozdulást szervezett a Váralja Szövetség, noha 38 fokot mutatott a hőmérő. Az érzelmek, indulatok is magasra szöktek. Megjelent Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész is.

"Nem engedjük a Duna Királynőjét!, Mi nem kötünk kompromisszumot", "Ez itt nem Csipakisztán!" –olvashattuk a kreatív tiltakozó táblákon a minap a pesti belvárosi Kristóf téren. Noha a 38 °C hőmérséklettel melegrekord dőlt meg a városban, a Váralja Szövetség jelentős megmozdulást szervezett Cselovszki Zoltán KÖH elnökké való kinevezése és az örökségvédelem leépítése ellen. A megmozdulás résztvevőit, köztük Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművészt, keményen próbára tették a történtek. Porhajas Gábort követően következett Hetzmann Róbert, a Váralja elnökének beszéde.

"Tisztelt Megjelentek!

Szeretettel köszöntöm Önöket a nemzet fővárosában, Budapesten, amit egykor – és ha csak rajtunk múlik: a jövőben is így lesz – a Duna Királynőjének neveztek.

Isten hozta Önöket a Kristóf téren, amely már hagyományos helyszíne a műemlékvédő gyűléseknek, így mondhatnánk azt is: ez az Örökségvédelem tere.

Biztos azért vannak ilyen sokan, mert unatkoznak! – mondaná Cselovszki Zoltán.

Tisztelt Értékőrző közösség! Magyarország Alaptörvényének Alapvetésében a P) cikk részlete így szól: „A kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Továbbá ez olvasható szintén az Alaptörvényben, a Nemzeti Hitvallásban: „Mi, a magyar nemzet tagjai vállaljuk, hogy örökségünket ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”

Tisztelt Megjelentek! Hát azért vagyunk ma itt, mert úgy érezzük, hogy ez az Alaptörvényben is rögzített norma súlyosan sérül. Az új KÖH-elnök személye, egy új szellemiség megjelenése és a műemlékvédelmi törvény új módosításai miatt gondoljuk ezt.

Cselovszki Zoltánt, az V. kerület főépítészét tegnap iktatták be új hivatalába. Cselovszkit Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter nevezte ki erre a jobb sorsra méltó tisztségre mint (idézem) „kipróbált szakembert”. Magát a rémhírt egyébként L. Simon László kulturális államtitkár jelentette be egy perkátai ünnepségen, ekkor hangzottak el az első ijesztő kijelentések is.

„Dinamizálja a hivatalt.” „Hatékony kapcsolatot alakít ki a gazdaság szereplőivel.” Persze azt is elmondta a kulturális államtitkár, hogy: „Az örökségvédelem szempontjai nem sérülnek.” Kérdés, hogy Andersen meséit ezek után ki hiszi még el?!

Lássuk először is, ki az a Cselovszki. A Magyar Narancs 2006-os vele készített interjúja nagyon tanulságos címet kapott: „Mindenkivel jóban vagyok.” Már ebből is kiderülhet számunkra, hogy egy jól helyezkedő, úgynevezett politikai konjunktúra lovaggal állunk szemben.

2000-2002 között már egyszer szégyenszemre Cselovszki Zoltán volt a KÖH elnöke. Komoly hivatalszervezés zajlott le ekkor, ma már a szakemberek azt mondják, az örökség kárára. Azt se hallgassuk el, hogy KÖH elnökként ő adta ki az engedélyt az egyik Kálvin téri bérpalota lebontására. A Kálvin téri szörnyetegekhez egyébként több szálon is kötődik Cselovszki úr, bár „ma már nem tartja jó ötletnek”. Cselovszki Zoltánt mi azonban elsősorban az V. kerületből ismerjük. A műemlékvédelem újdonsült elnöke már az MSZP-SZDSZ-es városvezetés idején is jól exponálta magát: akkor a kerületi vagyonkezelő vezérigazgatója volt. Talán még többen emlékeznek arra a lakásigénylése körüli botrányra, amikor jóval a piaci áron alul jutott egy 90 nm-es belvárosi lakáshoz. Jellemző, hogy két család elől vette el a lakást természetesen szigorúan, mint „legalkalmasabb pályázó”.

Cselovszki Zoltán legnagyobb „érdemeit” azonban Rogán Antal főépítészeként szerezte. Ő adta ki az engedélyt az átkozott Zeppelin beruházásra, valamint tucatnyi régi szecessziós és eklektikus épület védettségének megszüntetését kérvényezte az önkormányzat az ő idejében – szakmaiatlan és álságos indokokkal. Így vették le a védett épületek listájáról a Bécsi utca 10-et, a Fischer-házat is. „Az épület funkcionális, történeti értékekkel nem rendelkezik.” Mondja ezt egy főépítész arról az épületről, amelyik Magyarország első nagy áruháza volt 1909-ben!!! Szakember az ilyen? Vagy csak nem az örökség érdekét szolgálja? Elgondolkodtató! Aztán ismét kibújik a szög a zsákból. Idézem az indoklás folytatását: „Szerencsére az érintett ingatlant illetően újra erős aktivitást mutatnak a tulajdonosok, határozott fejlesztési elképzelések körvonalazódnak.”

Rogán 2008-ban 11 régi ház védettségét kívánta volna megszüntetni. 11-ből 10 a Petőfi Sándor utcában található. Piaci pletykák szerint Csipak Péter milliárdos befektető megvette az utca jelentős részét, amit alátámaszthat az is, hogy nemrégiben le is közöltek számítógépes terveket a „jövő belvárosának főutcájáról”. Mondanom sem kell, az egész egy üvegpalota-sor a Ferenciek tere és a Vörösmarty tér között, amit nem tudunk másnak betudni, mint annak, hogy ez a fodrászgyerekből állítólag tisztességesen lett milliárdos azt hiszi, hogy Csipakisztánban él.

A századfordulós nagyváros egyik egyedi épületpárosa a szecesszióba hajló Petőfi Sándor utca 14-16. A védettségük megszüntetését az azóta elnökké avanzsált Cselovszki így indokolta: „Elvesztette eredeti funkcióját, ezzel megszűnt építészeti hatása is”. Kommentálhatatlan, értelmezhetetlen, nevetséges indok.

Tegnap egy izgalmas interjú jelent meg a Magyar Hírlap honlapján Cselovszki Zoltánnal sokat sejtető címmel: „Motorszerepben a kulturális örökség”. Nem tudjuk pontosan, hogy ez mit takarhat, talán azt, hogy idézem: „Célom a fejlesztési szemlélet megvalósítása”. Szerencsére a Zeppelinről is szó esett. „Kudarcként élem meg, hogy úgy tűnik, sem Zaha Hadid Szervita téri, sem az Egeraat városházi, sem a Foster-iroda Zeppelin terve nem épülhet meg”. Ugye milyen döbbenetes? Akit főépítészként láttunk, még csak el sem akarja játszani nekünk azt a színdarabot, hogy KÖH elnökként egy jottányit is másként állna a dolgokhoz. Cselovszki úr nem bírta ki, hogy ne tegyen megjegyzést miránk, és figyelem, most nyílik a bicska! „Budapest provincializmusának következménye, hogy csupán néhány számítógépes látványterv hiszterizálta a közvéleményt”.

Ízlelgessük ezeket a szavakat! Provincializmus… Hiszterizált közvélemény… Ezek volnának a mi jelzőink? Ezek volnának a tradicionális értékekben gondolkodó emberek? Ezt az egész nemzet nevében utasítjuk vissza! Döbbenet, hogy a kulturális örökségvédelmi hivatal elnökének nevezett ember ma Magyarországon azon sajnálkozik, hogy a Szervita téri templom elé tervezett gigantikus acélhólyag, vagy a Városháza parkját letaroló pláza nem valósulhatott meg! Hogy a Zeppelinről már ne is beszéljünk…

A „trükkök százai” azonban úgy tűnik, most is működnek. Cselovszki kinevezését múlt hét csütörtökön jelentették be – és lássunk csodát, még ezen a napon az V. kerület védelem alá helyezte a Fischer-házat.

Értelmezhetetlen. Mégis mi lehet ennek a célja azon kívül, hogy Cselovszki végigturnézhassa a sajtót vele, hogy lám-lám szó sincs Bécsi utcai rombolásról, ha már egyszer ez az épület „funkcionális és történeti értékeket nem képvisel”. Ha figyelembe vesszük, hogy a városi védelmet bármelyik önkormányzati ülésen törölni lehet majd a Fischer-házról, illetve azt, hogy a jelenlegi pénztelen helyzetben a Csipak-csoda úgysem időszerű, képtelen vagyok jó szándékot látni az önkormányzat döntésében. Ebben az érzésben talán az is erősít, hogy ezzel egy időben a Parlamenthez egész közel álló Hold utca 17. védettségét viszont megszüntette a képviselő testület!

Tisztelt Megjelentek! Összegzésképpen elmondható, hogy aggasztónak, elfogadhatatlannak tartjuk Cselovszki kinevezését: egyfelől szakmai szempontból, másfelől pedig előélete eleve alkalmatlanná teszi erre a tisztségre, ugyanis már többször bizonyított azzal, hogy a gazdasági szempont és az örökségvédelmi érdek közül az előbbit választotta.

Cselovszki Zoltán kinevezését erre a tisztségre önmagában is provokációnak tartjuk! Ez éppen olyan, mintha a kommunizmus bűneinek feltárását Biszku Bélára bíznánk, vagy éppen a határon túli magyarok hivatalát Ján Slota kormányozná.

A Váralja Szövetség úgy döntött, hogy Cselovszki Zoltán elnökké történő kinevezését a maga részéről nem ismeri el. Önöket is erre szólítjuk fel, ezért mostantól az elnök jelzőt az ő esetében kizárólag idézőjelben tudjuk használni.

Noha Yuli Ofer izraeli sékelmilliárdos befektető, aki a Zeppelint megfinanszírozta volna, időközben meghalt – Isten nyugosztalja! – ne legyen kétségünk afelől, hogy a fodrászfiúból lett milliárdosnak mik a tervei ezekkel a védendő épületekkel. Vajon miért vannak behálózva még mindig a Bécsi utca házai a Csipak-plakátokkal, ha a bíróság már nemrégiben megsemmisítette a korábban kiadott engedélyeket? Vajon miért vannak még mindig nyitva az épület ablakai télen-nyáron? Miért vannak félrehúzva a cserepek? Csak nem tudni tetszettek valamit előre? Csak nem a bontásra spekulál a kedves tulajdonos? Aki egyébként annyira törvénytisztelő és derék befektető, hogy saját 2000 nm-es luxusvilláját egy természetvédelmi területben, közterületet elkerítve, egy ősfenyves letarolásával építette fel. Természetesen a hatóságok nem vették észre mindezt…

Ezek után ijesztő, hogy az a Cselovszki Zoltán lett a KÖH elnöke, aki kerületi főépítészként erre a Zeppelin-beruházásra áldását adta, majd annak mindvégig leplezetlen rajongója volt. Fogadjanak el tőle még egy további idézetet, hogy jobban lássák, ki is lett a KÖH elnöke. Cselovszki ezekkel a szavakkal aposztrofálta a Bécsi utcai műemlék-jellegű házak lebontását a Magyar Demokrata hasábjain: „A beteg testrészt kiemelik, az új szervet beültetik”.

Tisztelt Egybegyűltek! Ezek után Cselovszki Zoltán kinevezését nem tudjuk másként értelmezni, mint provokatív cinizmust, mint égbekiáltó szégyent!

A Bécsi utca épületei olyan jelképek, amelyek eltüntetését mi nem fogjuk megengedni! Bátran üzenjük innen az örökségvédők teréről, hogy nincs az a nagytőkés lobbi, amelyik a magyar lélek elszántságát megtörhetné! És ha esetleg a profitszemlélet mégis lerombolná a Bécsi utca házait, akkor itt és most megígérjük az eljövendő generáció nevében szólva, hogy azokról nem fogunk lemondani, hanem majd az új közmunka-program keretében fogja újjáépíteni Csipak, Cselovszki és Rogán a Fischer-házat és a többi belvárosi épületet.

Tisztelt Megjelentek! Végre mindenki számára világossá kell tennünk, hogy nincs hová hátrálnunk! Nem tűrjük tovább a közbeszédben annak a szemléletnek a jelenlétét, hogy az örökségvédelem nem lehet a profitérdekek akadálya. Ezt a felfogást, amely nyílt hadüzenet műemlékeinknek, mostanában már kendőzetlenül vallják egyes közéleti szereplőink. Tudniillik a műemlékvédelem nem más, mint a magántulajdon korlátozása a közérdek érdekében. Innentől fogva értelmezhetetlen az a kijelentés, hogy a műemlékvédelem nem korlátozhatja a befektetőt. És azt sem fogadjuk el, hogy nekünk itt valamiféle kompromisszumot kellene kötnünk. A legkisebb kompromisszum is egyet jelentene nemzeti örökségünk feladásával, ami becstelenné tenne minket unokáink szemében.

Tisztelt Értékőrző Közösség! Azért is vagyunk ma itt, hogy hitet tegyünk tradicionális értékeink mellett.

A Váralja Szövetség úgy véli, hogy történelmi belvárosaink, népi építészeti emlékeink, templomaink és váraink nélkül nemcsak a mi kultúránk, hanem az egész emberiség lenne szegényebb. Kijelentjük továbbá, hogy az egyes műemlékekre mint anyagi valójukban megőrizendő értékekre tekintünk. Hitet teszünk a műemléki jelentőségű terület mellett, vagyis amellett, hogy ahol történeti értékek egységesen jelentkeznek, ott nem csupán az egyes elemeket kell megóvnunk, hanem magát az egységet, az összhangot is. Kihangsúlyozzuk, hogy a századfordulón elkészült Budapest egy nagyon magas építészeti minőséget prezentál, amely minden eleme magában rejti a történelmi Magyarország emlékét. Ezért a régi Budapest lerombolását Trianonhoz tudjuk hasonlítani.

Végül felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy az örökség megóvása nem lehetséges egy jól megszervezett örökségvédelmi hivatal nélkül. Ennek a hivatalnak azonban egyértelmű, erős jogi eszközöket kell biztosítani, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötnie.

Az elmondottak alapján utasítjuk vissza L. Simon László kulturális államtitkár azon kijelentését, amelyeket a rémhír bejelentésekor tett. Idézem: „Az örökségvédelem nem lehet a fejlődés akadálya.” Sajnos, mivel a jegyzőkönyveket még nem tették fel az országgyűlés honlapjára, nem tudom idézni L. Simon úr július harmadikai minősíthetetlen, az Országgyűlésben tett felszólalását, amely aggodalmainkat tovább fokozza.

Kétségtelen, hogy ez az új szemlélet az, amely a műemlékvédelmi törvény módosításaiból is visszaköszön. Nem titok, ez az, amiért az elnök asszony lemondott. A műemlékvédelmi törvényben bekövetkezett változások kétségkívül okot adnak arra, hogy a hazánkban idén 140 éves intézményesített örökségvédelmet temessük. Kellett volna már korábban is, mert az irány már 20 éve rossz. 1990-ben még egy erős, sokrétű szakapparátus állt rendelkezésünkre. 2010 előtt Hiller minisztersége idején egyetlen védés sem történt, több ezer anyag pihen a szekrényben azóta is. Nyilvánvaló, hogy a befektetői lobbi nem akart új védéseket. 2010-ben súlyos elbocsátási hullám vette kezdetét. Van, ahol egy ember alá tartozik ma 4-500 műemlék, ami képtelenség. Egy ember tisztességesen legfeljebb 100-150 műemléket tud felügyelni.

Egy évvel ezelőtt még reméltük, hogy az elindult folyamatok nem a magyar örökségvédelem leépítését célozzák. Sajnos ma ehhez már kétség sem fér. A hivatal végletekig legyengült: a szervezeti tagoltság, Cselovszki Zoltán személye, a létszámleépítések és a források megvonása ebek harmincadjára juttathatja a páratlanul értékes magyar örökséget, első helyen a világörökség részét képező Budapesttel, a Duna Királynőjével.

A szakmában köztiszteletnek örvendő Klaniczay Péter építészmérnök, aki 25 éve műemlék-felügyelő, hívta fel a figyelmet a napokban egy írásában az új műemlékvédelmi törvény visszásságaira.

Sajnos az új törvény része annak a világszerte tapasztalható káros folyamatnak, amelyet úgy hívunk, hogy dereguláció. A szabályoknak nagyon fontos szerepe van a közérdek szempontjából, ezért a szabálytalanítás mindig a nagytőkések érdekeit szolgálja.

Most nincs időnk arra, hogy az új műemlékvédelmi törvényről részletesebben beszéljünk, ugyanakkor felolvasok egy részletet Klaniczay úr írásából:

„[A műemléki jelentőségű területeken] nem lesz építési engedélyköteles tevékenység az itt lévő építmények külső felújítása, alakítása (reklámok, hirdetések stb.), közterület felőli kerítése, 100 m2-nél kisebb pavilon építése, önálló rendeltetési egységek számának megváltoztatása, sőt nincs építésügyi eljárás a 100 m3-nél nagyobb építmények bontásánál sem (a 100 m3-nél kisebbeknél még a bejelentés sem lesz előírás).”

Jól látható, hogy az új műemlékvédelmi törvény a szakma bevonása nélkül készült. No de akkor mégis kik írták a törvényt, ha nem a szakmabeliek? A kérdés jogos és megválaszolatlan.

Tisztelt Megjelentek! Tiltakozásunk lényegét nehéz néhány szóban összefoglalni, mégis erre teszek kísérletet.

Mindenekelőtt követeljük, hogy a műemlékvédelem élén olyan személy álljon, aki bizonyítottan elkötelezett az örökségvédelem mellett, szakmai felkészültsége vitathatatlan, múltja az örökségvédelem szempontjából feddhetetlen. Ezeknek a kritériumoknak Cselovszki Zoltán nem felel meg.

Elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy az örökségvédelmet akár a legcsekélyebb mértékben is befolyásolja a profitszemlélet. A történelmi örökségünket meg kell őrizni, a továbbiakban pedig igényes modern épületeket kell emelni. A modern építészet a történelmi városmagokban csak kiegészítő szerepet kaphat. Itt nincs létjogosultsága annak az építészetnek a jövőben, amelyik nem ismeri az alázatot.

Felkérjük a kormányzatot arra – és a mai nap üzenetei közül talán ez a legfontosabb, hogy a módosításokkal toldozott-foldozott örökségvédelmi törvény helyett készítsen egy teljesen újat a szakma és a civilek bevonásával!

Tisztelt Értékőrző Közösség! A jelekből arra lehet következtetni, hogy nehéz idők jönnek az örökségünk szempontjából. Nekünk azonban küldetésünk van: fel kell vennünk a kesztyűt, és én bízom benne, hogy ebben Önökre számíthatunk.

Ki kell bővíteni a már meglévő Civil Örökségvédelmi Kerekasztalt, amely mint egy árnyékhivatal javaslatokat és ajánlásokat tud megfogalmazni akár a közbeszéd formálására. Ennek a civil tanácsnak szakmai alapon el kell készítenie legalább a főváros belső kerületeinek értékleltárát.

Az most már biztos, hogy az intézményes műemlékvédelemre mi aligha számíthatunk. Ebben az esetben felértékelődik a szemléletváltás szerepének szükségessége: az emberek, a tulajdonosok gondolkodásmódjára kell hatni azzal, hogy jó ajánlásokat fogalmazunk meg.

Nem tudhatjuk, meddig tart a válság. Ugyanakkor fel kell készülnünk arra, hogy a jövőben egyre több bontás várható. Ahhoz, hogy akaratunkat a felszínen tartsuk, minden egyes romboló beavatkozás ellen tiltakoznunk kell. Ebben számítunk Önökre is!

Létre fogunk hozni egy állandó riadóláncot, amelyre most itt rendezvényünk végén, segítőinknél lehet majd feliratkozni név, telefonszám és ha van, e-mail cím megadásával. Kérem Önöket tisztelettel, hogy aki ezt vállalni tudja, iratkozzon fel erre a riadóláncra. Sok minden múlhat ezen!

Tisztelt Megjelentek! Végezetül szeretném megköszönni, hogy eljöttek a trópusi hőség ellenére és kiálltak nemzeti örökségünk mellett!

Én bízom abban, hogy ez a néhány fájdalmas esztendő, amíg a magyar intézményes örökségvédelmet Cselovszki Zoltán neve fémjelzi, átmeneti lesz és kemény küzdelmek árán ugyan, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de kiharcoljuk majd az örökségvédelem megerősítését. Ezért az a fő szempont, hogy időt nyerjünk: túléljük nemzeti örökségünkkel egyetemben Cselovszki regnálását. Ennek a célnak a mai gyűlésünk kiválóan megfelelt!

Végezetül egy Széchenyi-idézettel szeretnék búcsúzni: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!”

Köszönöm, hogy eljöttek, köszönöm, hogy meghallgattak, Isten áldja Önöket, hajrá Váralja!"