Hivatal


  • Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem.
  • Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék...
  • Máris!
  • De hát még nem is mondtam, mit kérek.
  • Arról is van papírom, okmányom, három példányban, 3 dimenzióban, színesben.
  • Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem.
  • Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25-és egy 15000 Ft-os illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérőlapot kitöltve két példányban. Ez utóbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala-Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt...
  • Tessék.
  • ...Tessék? Mi az, hogy tessék?
  • Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul.
  • És kínaiul?
  • Természetesen.
  • És rovásírással?
  • Ó, hogyne! Szkíta-hun vagy székely rovásírással kéri, avagy avarral, netán türkkel?
  • Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
  • Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
  • Szükség volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább félévenként.
  • Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
  • ...Vegyeset. És, persze, háromdimenzióst.
  • É'voilá!
  • Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
  • De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülöttosztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
  • Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
  • ...Hát...Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a mongolok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
  • Jajjj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
  • Csak vicceltem. Itt van.
  • A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent elad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
  • Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy-igénylőlapot.
  • ...Dehát...izé...elfogyott...
  • Na ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
  • Fogadtam a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illet. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
  • Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
  • Á, nem kell. Itt az olvasójegy-igénylőlapja. Gratulálok.
  • Hurrá, és most mi a teendő?
  • Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollégám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni olvasójegyet, majd tájékoztatja.