A macska lehet az ember legrégibb barátja


Házimacskáink ősei százezer évvel ezelőtt bármikor felbukkanhattak az ember mellett, kutyáink viszont csupán 15 ezer évvel ezelőtt férkőztek a Homo sapiens barátságába.

A legújabb DNS-vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a világ összes házimacskája a közel-keleti termékeny félhold (a Földközi-tenger keleti medencéjétől a Perzsa-öbölig terjedő) területén élt öt nősténymacskától származik. A Science című tudományos lapban publikált tanulmányt egy nemzetközi kutatócsoport készítette 979 házimacska és vadmacska genetikai összetételének vizsgálatával.

"Öt jól elkülöníthető leszármazási ágat találtunk, amelyek 100 ezer évvel ezelőtt alakultak ki, jóval a régészeti leletekből feltételezhető háziasítás előtt. Ezek az ágak legkevesebb öt nőstény macskától származnak, amelyek utódait az emberek vitték magukkal a világ minden tájára" - írta a lapban David MacDonald, az Oxfordi Egyetem professzora.

A macska háziasítására vonatkozó legrégebbi régészeti bizonyíték egy 9500 éves ciprusi lelet. A kutatásokból viszont az derül ki, hogy a macskák valószínűleg saját magukat háziasították, amikor a Termékeny Félhold területén letelepedett emberekhez szegődtek, mivel a mezőgazdasággal foglalkozó falvak közelében mindig rengeteg egér és patkány élt.

Amikor az emberek tovább vándoroltak Európába és Amerikába, valószínűleg magukkal vitték a macskáikat is. A kutatások alapján az is feltételezhető, hogy eltekintve a véletlen keveredéstől, az európai, közép-ázsiai, dél-afrikai és kínai sivatagi fajták nem tartoznak a házimacskák családfájához.

Mindazonáltal és egyébiránt – mondja Jozsó bá’ pilisi (szívcsakraközeli) kedélykarbantartó pinceklubunkban: kéretik a cicusokkal szépen, hogy ne mondjam, emberi módon bánni. Az okos, büszke macsek ugyanis nehezen tűri az önző, korlátolt, oktalanul pusztító kétlábon járó főemlőst. Nyomban megérzi, ki a jó, számára elsősorban természet-, állat- (macska-!) és növénybarát ember. Az, aki úgymond beszerzi, megszerzi (!?) a cicust – vagy bármilyen állattestvérünket és nem gondoskodik róla kellőképpen élelmét, vizét, vackát illetően, vagy pl. magára hagyja egész nap, míg odavan hazulról, avagy nem szán rá némi időt, hogy foglalkozzon vele, az ne vegyen magához nemhogy macsekot, de semmilyen állatot. Az az ember pedig lett légyen bárki, tartsa bár magát akármilyen nagyra, lehet bársonyszékes, nagymenő jenő teli fuksszal, bankóval, ne zizegjen semmiről, aki még egy cicust sem képes a maga barátjává tenni!

Türk Zoltán